Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
En sång av Asaf. Varför, o Gud, har du så alldeles förkastat oss, varför ryker din vredes eld mot fåren i din hjord?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Tänk på din menighet, som du i fordom tid förvärvade, som du förlossade, till att bliva din arvedels stam; tänk på Sions berg, där du har din boning.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Vänd dina steg till den plats där evig förödelse råder; allt har ju fienden fördärvat i helgedomen.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Dina ovänner hava skränat inne i ditt församlingshus, de hava satt upp sina tecken såsom rätta tecken.
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
Det var en syn, såsom när man höjer yxor mot en tjock skog.
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
Och alla dess snidverk hava de nu krossat med yxa och bila.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
De hava satt eld på din helgedom och oskärat ända till grunden ditt namns boning.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
De hava sagt i sina hjärtan: "Vi vilja alldeles kuva dem." Alla Guds församlingshus hava de bränt upp här i landet.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
Våra tecken se vi icke; ingen profet finnes mer, och hos oss är ingen som vet för huru länge.
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
Huru länge, och Gud, skall ovännen få smäda och fienden oavlåtligen få förakta ditt namn?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Varför håller du tillbaka din hand, din högra hand? Drag den fram ur din barm och förgör dem.
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Gud, du är ju min konung av ålder, du är den som skaffar frälsning på jorden.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Det var du som delade havet genom din makt; du krossade drakarnas huvuden mot vattnet.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Det var du som bräckte Leviatans huvuden och gav honom till mat åt öknens skaror.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Det var du som lät källa och bäck bryta fram; du lät ock starka strömmar uttorka.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Din är dagen, din är ock natten, du har berett ljuset och solen.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Det är du som har fastställt alla jordens gränser; sommar och vinter äro skapade av dig.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Så tänk nu på huru fienden smädar HERREN, och huru ett dåraktigt folk föraktar ditt namn.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Lämna ej ut åt vilddjuren din turturduvas själ; förgät icke för alltid dina betrycktas liv.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Tänk på förbundet; ty i landets smygvrår finnes fullt upp av våldsnästen.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Låt icke den förtryckte vika tillbaka med blygd, låt den betryckte och den fattige lova ditt namn.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Stå upp, o Gud; utför din sak. Betänk huru du varder smädad hela dagen av dåren.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Glöm icke bort dina ovänners rop, dina motståndares larm, som alltjämt höjes.
