Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
Masquil de Asaf. ¿Por qué, oh Dios, nos has desechado para siempre? ¿Por qué ha humeado tu furor contra las ovejas de tu prado?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Acuérdate de tu congregación, que adquiriste de antiguo, cuando redimiste la vara de tu heredad; este monte de Sion, donde has habitado.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Levanta tus pies a los asolamientos eternos; a todo enemigo que ha hecho mal en el santuario.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Tus enemigos han bramado en medio de tus asambleas; han puesto sus propias banderas por señas.
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
Nombrado era, como si lo llevara al cielo, el que metía las hachas en el monte de la madera espesa para el edificio del santuario.
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
Y ahora con hachas y martillos han quebrado todas sus entalladuras.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
Han puesto a fuego tus santuarios, han ensuciado en la tierra el tabernáculo de tu Nombre.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
Dijeron en su corazón: Destruyámoslos de una vez; quemaron todos los lugares de ayuntamiento del pueblo de Dios en la tierra.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
No vemos ya nuestras banderas propias; no hay más profeta; ni hay con nosotros quien sepa. ¿Hasta cuándo?
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
¿Hasta cuándo, oh Dios, nos afrentará el angustiador? ¿Ha de blasfemar el enemigo perpetuamente tu Nombre?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
¿Por qué retraes tu mano, y tu diestra? ¿ Por qué la escondes dentro de tu seno?
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Pero Dios es mi rey ya de antiguo; el que obra salud en medio de la tierra.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Tú hendiste el mar con tu fortaleza; quebrantaste las cabezas de los dragones en las aguas.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Tú magullaste las cabezas del leviatán; lo diste por comida al pueblo de los desiertos.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Tú abriste fuente y río; tú secaste ríos impetuosos.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Tuyo es el día, tuya también es la noche; tú aparejaste la lumbre y el sol.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Tú estableciste todos los términos de la tierra; el verano y el invierno tú los formaste.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Acuérdate de esto: que el enemigo ha dicho afrentas al SEÑOR, y que el pueblo loco ha blasfemado tu Nombre.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
No entregues a las bestias el alma de tu tórtola; y no olvides para siempre la congregación de tus pobres.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Mira al pacto; porque las tenebrosidades de la tierra llenas están de habitaciones de violencia.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
No vuelva avergonzado el abatido; el pobre y el menesteroso alabarán tu Nombre.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Levántate, oh Dios, aboga tu causa; acuérdate de cómo el loco te injuria cada día.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
No olvides las voces de tus enemigos; el alboroto de los que se levantan contra ti sube continuamente.
