Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
Ó Deus, porque nos rejeitaste para sempre? Porque se acende a tua ira contra as ovelhas do teu pasto?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Lembra-te da tua congregação que compraste desde a antiguidade, da vara da tua herança que remiste, este monte de Sião, em que habitaste.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Levanta os teus pés para as perpétuas assolações, para tudo o que o inimigo tem feito de mal no santuário.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Os teus inimigos bramam no meio das tuas sinagogas; põem nelas as suas insígnias por sinais.
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
Cada qual se fez afamado, conforme levantara o machado contra a espessura do arvoredo.
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
Mas agora toda a obra entalhada por uma vez quebram com machados e martelos.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
Lançaram fogo no teu santuário; profanaram, derribando-a até ao chão, a morada do teu nome.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
Disseram nos seus corações: despojemo-los de uma vez. Queimaram todas as sinagogas de Deus na terra.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
Já não vemos os nossos sinais, já não há profeta: nem há entre nós alguém que saiba até quando isto durará.
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
Até quando, ó Deus, nos afrontará o adversário? blasfemará o inimigo o teu nome para sempre?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Porque retiras a tua mão, a saber, a tua dextra? tira-a de dentro do teu seio, e consome-os.
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Todavia Deus é o meu Rei desde a antiguidade, obrando a salvação no meio da terra.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Tu dividiste o mar pela tua força; quebrantaste as cabeças dos dragões nas águas.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Fizeste em pedaços as cabeças do leviathan, e o deste por mantimento aos habitantes do deserto.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Fendeste a fonte e o ribeiro: secaste os rios impetuosos.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Teu é o dia e tua é a noite: preparaste a luz e o sol.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Estabeleceste todos os limites da terra; verão e inverno tu os formaste.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Lembra-te disto: que o inimigo afrontou ao Senhor, e que um povo louco blasfemou o teu nome.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Não entregues às feras a alma da tua rola: não te esqueças para sempre da vida dos teus aflitos.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Atende ao teu concerto; pois os lugares tenebrosos da terra estão cheios de moradas de crueldade.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Oh, não volte envergonhado o oprimido: louvem o teu nome o aflito e o necessitado.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Levanta-te, ó Deus, pleiteia a sua própria causa; lembra-te da afronta que o louco te faz cada dia.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Não te esqueças dos gritos dos teus inimigos: o tumulto daqueles que se levantam contra ti aumenta continuamente.
