Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
Ein song til lærdom av Asaf. Kvifor hev du, Gud, støytt oss burt til æveleg tid? Kvifor ryk din vreide mot den hjord du beiter?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Kom i hug din lyd som du fekk deg i fordoms tid, som du løyste ut til å vera din arvs ætt, Sions fjell der du bur.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Stig upp til dei ævelege øydehus! Alt hev fienden brote sund i heilagdomen.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Dine motstandarar hev bura midt i ditt samlingshus, dei hev sett sine merke upp til merke.
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
Det såg ut som når ein lyfter øksar og høgg i tettvakse tre.
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
Og no, alt som fanst av utskurd, det slo dei sund med øks og hamar.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
Dei hev sett eld på heilagdomen din, reint til grunnen hev dei vanhelga bustaden for ditt namn.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
Dei hev sagt i sitt hjarta: «Lat oss tyna deim alle i hop!» Dei hev brent upp alle Guds samlingshus i landet.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
Våre merke ser me ikkje, det finst ingen profet lenger, og ingen hjå oss som veit kor lenge.
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
Gud, kor lenge skal motstandaren spotta, fienden vanvyrda ditt namn æveleg?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Kvifor dreg du di hand, di høgre hand, attende? Tak henne ut or barmen, og øydelegg!
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Gud er då min konge frå gamall tid, som skaper frelsa midt på jordi.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Du skilde havet ved din styrke, du krasa hovudi til drakarne på vatnet.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Du slo sund hovudi til Livjatan, du gjorde honom til føda for folk i øydemarki.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Du let kjelda og bekk renna fram, du turka ut årgangs elvar.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Deg høyrer dagen til, deg høyrer og natti til, du hev laga ljosi og soli.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Du hev sett fast alle grensor på jordi, sumar og vinter - du hev laga deim.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Kom i hug dette: Fiendar hev spotta Herren, og eit dårlegt folk hev vanvyrdt ditt namn.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Gjev ikkje turtelduva di til den mordfuse flokken, gløym ikkje æveleg flokken av dine armingar!
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Sjå til di pakt! for løyndekrokarne i landet er fulle av valds-bøle.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Lat ikkje den nedtrykte snu um med skam, lat den arme og fatige lova ditt namn!
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Statt upp, Gud! før di sak! Kom i hug at du vert spotta av dåren heile dagen!
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Gløym ikkje røysti åt dine fiendar, ståket frå dine motstandarar som alltid stig upp!
