Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
intellectus Asaph ut quid Deus reppulisti in finem iratus est furor tuus super oves pascuae tuae
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
memor esto congregationis tuae quam possedisti ab initio redemisti virgam hereditatis tuae mons Sion in quo habitasti in eo
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
leva manus tuas in superbias eorum in finem quanta malignatus est inimicus in sancto
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
et gloriati sunt qui oderunt te in medio sollemnitatis tuae posuerunt signa sua signa
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
et non cognoverunt sicut in exitu super summum quasi in silva lignorum securibus
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
exciderunt ianuas eius in id ipsum in securi et ascia deiecerunt eam
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
incenderunt igni sanctuarium tuum in terra polluerunt tabernaculum nominis tui
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
dixerunt in corde suo cognatio eorum simul quiescere faciamus omnes dies festos Dei a terra
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
signa nostra non vidimus iam non est propheta et nos non cognoscet amplius
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
usquequo Deus inproperabit inimicus inritat adversarius nomen tuum in finem
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
ut quid avertis manum tuam et dexteram tuam de medio sinu tuo in finem
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Deus autem rex noster ante saeculum operatus est salutes in medio terrae
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
tu confirmasti in virtute tua mare contribulasti capita draconum in aquis
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
tu confregisti capita draconis dedisti eum escam populis Aethiopum
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
tu disrupisti fontem et torrentes tu siccasti fluvios Aetham;
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
tuus est dies et tua est nox tu fabricatus es auroram et solem
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
tu fecisti omnes terminos terrae aestatem et ver tu plasmasti ea
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
memor esto huius inimicus inproperavit Dominum et populus insipiens incitavit nomen tuum
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
ne tradas bestiis animam confitentem tibi animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
respice in testamentum tuum quia repleti sunt qui obscurati sunt terrae domibus iniquitatum
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
ne avertatur humilis factus confusus pauper et inops laudabunt nomen tuum
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
exsurge Deus iudica causam tuam memor esto inproperiorum tuorum eorum qui ab insipiente sunt tota die
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
ne obliviscaris voces inimicorum tuorum superbia eorum qui te oderunt ascendit semper
