< Zsoltárok 74 >

1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
Intellectus Asaph. Ut quid Deus repulisti in finem: iratus est furor tuus super oves pascuæ tuæ?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Memor esto congregationis tuæ, quam possedisti ab initio. Redemisti virgam hereditatis tuæ: mons Sion, in quo habitasti in eo.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Leva manus tuas in superbias eorum in finem: quanta malignatus est inimicus in sancto!
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Et gloriati sunt qui oderunt te: in medio solemnitatis tuæ. Posuerunt signa sua, signa:
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
et non cognoverunt sicut in exitu super summum. Quasi in silva lignorum securibus
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
exciderunt ianuas eius in idipsum: in securi, et ascia deiecerunt eam.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
Incenderunt igni Sanctuarium tuum: in terra polluerunt tabernaculum nominis tui.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
Dixerunt in corde suo cognatio eorum simul: quiescere faciamus omnes dies festos Dei a terra.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
Signa nostra non vidimus, iam non est propheta: et nos non cognoscet amplius.
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
Usquequo Deus improperabit inimicus: irritat adversarius nomen tuum in finem?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Ut quid avertis manum tuam, et dexteram tuam, de medio sinu tuo in finem?
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Deus autem rex noster ante sæcula: operatus est salutem in medio terræ.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Tu confirmasti in virtute tua mare: contribulasti capita draconum in aquis.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Tu confregisti capita draconis: dedisti eum escam populis Æthiopum.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Tu dirupisti fontes, et torrentes: tu siccasti fluvios Ethan.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Tuus est dies, et tua est nox: tu fabricatus es auroram et solem.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Tu fecisti omnes terminos terræ: æstatem et ver tu plasmasti ea.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Memor esto huius, inimicus improperavit Domino: et populus insipiens incitavit nomen tuum.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Ne tradas bestiis animas confitentes tibi, et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Respice in testamentum tuum: quia repleti sunt, qui obscurati sunt terræ domibus iniquitatum.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Ne avertatur humilis factus confusus: pauper et inops laudabunt nomen tuum.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Exurge Deus, iudica causam tuam: memor esto improperiorum tuorum, eorum quæ ab insipiente sunt tota die.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Ne obliviscaris voces inimicorum tuorum: superbia eorum, qui te oderunt, ascendit semper.

< Zsoltárok 74 >