Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
Intellectus Asaph. [Ut quid, Deus, repulisti in finem, iratus est furor tuus super oves pascuæ tuæ?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Memor esto congregationis tuæ, quam possedisti ab initio. Redemisti virgam hæreditatis tuæ, mons Sion, in quo habitasti in eo.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Leva manus tuas in superbias eorum in finem: quanta malignatus est inimicus in sancto!
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Et gloriati sunt qui oderunt te in medio solemnitatis tuæ; posuerunt signa sua, signa:
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
et non cognoverunt sicut in exitu super summum. Quasi in silva lignorum securibus
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
exciderunt januas ejus in idipsum; in securi et ascia dejecerunt eam.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
Incenderunt igni sanctuarium tuum; in terra polluerunt tabernaculum nominis tui.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
Dixerunt in corde suo cognatio eorum simul: Quiescere faciamus omnes dies festos Dei a terra.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
Signa nostra non vidimus; jam non est propheta; et nos non cognoscet amplius.
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
Usquequo, Deus, improperabit inimicus? irritat adversarius nomen tuum in finem?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Ut quid avertis manum tuam, et dexteram tuam de medio sinu tuo in finem?
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Deus autem rex noster ante sæcula: operatus est salutem in medio terræ.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Tu confirmasti in virtute tua mare; contribulasti capita draconum in aquis.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Tu confregisti capita draconis; dedisti eum escam populis Æthiopum.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Tu dirupisti fontes et torrentes; tu siccasti fluvios Ethan.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Tuus est dies, et tua est nox; tu fabricatus es auroram et solem.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Tu fecisti omnes terminos terræ; æstatem et ver tu plasmasti ea.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Memor esto hujus: inimicus improperavit Domino, et populus insipiens incitavit nomen tuum.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Ne tradas bestiis animas confitentes tibi, et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Respice in testamentum tuum, quia repleti sunt qui obscurati sunt terræ domibus iniquitatum.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Ne avertatur humilis factus confusus; pauper et inops laudabunt nomen tuum.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Exsurge, Deus, judica causam tuam; memor esto improperiorum tuorum, eorum quæ ab insipiente sunt tota die.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Ne obliviscaris voces inimicorum tuorum: superbia eorum qui te oderunt ascendit semper.]
