Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
アサフのマスキールの歌 神よ、なぜ、われらをとこしえに捨てられるのですか。なぜ、あなたの牧の羊に怒りを燃やされるのですか。
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
昔あなたが手に入れられたあなたの公会、すなわち、あなたの嗣業の部族となすためにあがなわれたものを思い出してください。あなたが住まわれたシオンの山を思い出してください。
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
とこしえの滅びの跡に、あなたの足を向けてください。敵は聖所で、すべての物を破壊しました。
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
あなたのあだは聖所の中でほえさけび、彼らのしるしを立てて、しるしとしました。
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
彼らは上の入口では、おのをもって木の格子垣を切り倒しました。
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
また彼らは手おのと鎚とをもって聖所の彫り物をことごとく打ち落しました。
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
彼らはあなたの聖所に火をかけ、み名のすみかをけがして、地に倒しました。
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
彼らは心のうちに言いました、「われらはことごとくこれを滅ぼそう」と。彼らは国のうちの神の会堂をことごとく焼きました。
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
われらは自分たちのしるしを見ません。預言者も今はいません。そしていつまで続くのか、われらのうちには、知る者がありません。
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
神よ、あだはいつまであざけるでしょうか。敵はとこしえにあなたの名をののしるでしょうか。
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
なぜあなたは手を引かれるのですか。なぜあなたは右の手をふところに入れておかれるのですか。
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
神はいにしえからわたしの王であって、救を世の中に行われた。
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
あなたはみ力をもって海をわかち、水の上の龍の頭を砕かれた。
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
あなたはレビヤタンの頭をくだき、これを野の獣に与えてえじきとされた。
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
あなたは泉と流れとを開き、絶えず流れるもろもろの川をからされた。
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
昼はあなたのもの、夜もまたあなたのもの。あなたは光と太陽とを設けられた。
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
あなたは地のもろもろの境を定め、夏と冬とを造られた。
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
主よ、敵はあなたをあざけり、愚かな民はあなたのみ名をののしります。この事を思い出してください。
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
どうかあなたのはとの魂を野の獣にわたさないでください。貧しい者のいのちをとこしえに忘れないでください。
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
あなたの契約をかえりみてください。地の暗い所は暴力のすまいで満ちています。
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
しえたげられる者を恥じさせないでください。貧しい者と乏しい者とにみ名をほめたたえさせてください。
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
神よ、起きてあなたの訴えをあげつらい、愚かな者のひねもすあなたをあざけるのをみこころにとめてください。
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
あなたのあだの叫びを忘れないでください。あなたの敵の絶えずあげる騒ぎを忘れないでください。
