Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
O Dio, perché ci respingi per sempre, perché divampa la tua ira contro il gregge del tuo pascolo? Maskil. Di Asaf.
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Ricordati del popolo che ti sei acquistato nei tempi antichi. Hai riscattato la tribù che è tuo possesso, il monte Sion, dove hai preso dimora.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Volgi i tuoi passi a queste rovine eterne: il nemico ha devastato tutto nel tuo santuario.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Ruggirono i tuoi avversari nel tuo tempio, issarono i loro vessilli come insegna.
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
Come chi vibra in alto la scure nel folto di una selva,
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
con l'ascia e con la scure frantumavano le sue porte.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
Hanno dato alle fiamme il tuo santuario, hanno profanato e demolito la dimora del tuo nome;
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
pensavano: «Distruggiamoli tutti»; hanno bruciato tutti i santuari di Dio nel paese.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
Non vediamo più le nostre insegne, non ci sono più profeti e tra di noi nessuno sa fino a quando...
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
Fino a quando, o Dio, insulterà l'avversario, il nemico continuerà a disprezzare il tuo nome?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Perché ritiri la tua mano e trattieni in seno la destra?
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Eppure Dio è nostro re dai tempi antichi, ha operato la salvezza nella nostra terra.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Tu con potenza hai diviso il mare, hai schiacciato la testa dei draghi sulle acque.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Al Leviatàn hai spezzato la testa, lo hai dato in pasto ai mostri marini.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Fonti e torrenti tu hai fatto scaturire, hai inaridito fiumi perenni.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Tuo è il giorno e tua è la notte, la luna e il sole tu li hai creati.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Tu hai fissato i confini della terra, l'estate e l'inverno tu li hai ordinati.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Ricorda: il nemico ha insultato Dio, un popolo stolto ha disprezzato il tuo nome.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Non abbandonare alle fiere la vita di chi ti loda, non dimenticare mai la vita dei tuoi poveri.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Sii fedele alla tua alleanza; gli angoli della terra sono covi di violenza.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
L'umile non torni confuso, l'afflitto e il povero lodino il tuo nome.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Sorgi, Dio, difendi la tua causa, ricorda che lo stolto ti insulta tutto il giorno.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Non dimenticare lo strepito dei tuoi nemici; il tumulto dei tuoi avversari cresce senza fine.
