Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
