Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
A contemplation by Asaph. God, why have you rejected us forever? Why does your anger smoulder against the sheep of your pasture?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Remember your congregation, which you purchased of old, which you have redeemed to be the tribe of your inheritance: Mount Zion, in which you have lived.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Lift up your feet to the perpetual ruins, all the evil that the enemy has done in the sanctuary.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Your adversaries have roared in the middle of your assembly. They have set up their standards as signs.
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
They behaved like men wielding axes, cutting through a thicket of trees.
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
Now they break all its carved work down with hatchet and hammers.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
They have burnt your sanctuary to the ground. They have profaned the dwelling place of your Name.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
They said in their heart, “We will crush them completely.” They have burnt up all the places in the land where God was worshipped.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
We see no miraculous signs. There is no longer any prophet, neither is there amongst us anyone who knows how long.
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
How long, God, shall the adversary reproach? Shall the enemy blaspheme your name forever?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Why do you draw back your hand, even your right hand? Take it from your chest and consume them!
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Yet God is my King of old, working salvation throughout the earth.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
You divided the sea by your strength. You broke the heads of the sea monsters in the waters.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
You broke the heads of Leviathan in pieces. You gave him as food to people and desert creatures.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
You opened up spring and stream. You dried up mighty rivers.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
The day is yours, the night is also yours. You have prepared the light and the sun.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
You have set all the boundaries of the earth. You have made summer and winter.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Remember this, that the enemy has mocked you, LORD. Foolish people have blasphemed your name.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Don’t deliver the soul of your dove to wild beasts. Don’t forget the life of your poor forever.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Honour your covenant, for haunts of violence fill the dark places of the earth.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Don’t let the oppressed return ashamed. Let the poor and needy praise your name.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Arise, God! Plead your own cause. Remember how the foolish man mocks you all day.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Don’t forget the voice of your adversaries. The tumult of those who rise up against you ascends continually.
