Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
An Instructive Psalm. Asaph’s. Wherefore, O God, hast thou cast off utterly? Shall thine anger smoke against the flock of thine own pasturing?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Remember thine own assembly thou didst acquire aforetime, Thou didst redeem the tribe of thine own inheritance, Mount Zion, wherein thou didst take up thy habitation.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Lift up thy steps unto the places utterly unsafe, All the mischief!—the foe in the sanctuary!
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Thine adversaries have roared in the midst of thine appointed meeting, They have set their ensigns as tokens!
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
One used to be known according as he carried up high—into the thicket of trees—the axes;
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
But, now, the doors thereof all together, with axes and hammers, they batter down.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
They have cast, into the fire, thy sanctuary, To the ground, have they profaned the habitation of thy Name.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
They have said in their heart, Let us suppress them altogether, They have burned up all the meeting-places of GOD in the land.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
Our own signs, have we not seen, —There is no longer a prophet, —Neither is there with us, one who knoweth—How long!
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
How long, O God, shall the adversary, reproach? Shall the enemy revile thy Name perpetually?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Wherefore shouldst thou withdraw thy hand—thy right hand? [Bring it] out of the midst of thy bosom! (Selah)
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
But, God, hath been my king from aforetime, Working Deliverances in the midst of the earth.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Thou, didst cleave asunder, in thy might, the sea, Thou didst break in pieces the heads of the Crocodiles, [till they floated] on the waters;
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Thou, didst crush the heads of the Sea-Monster, Thou didst give him to be food, for the people of the deserts;
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Thou, didst cleave open fountain and torrent, Thou, didst dry up rivers of steady flow:
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Thine, is the day, Yea, thine, the night, Thou, didst establish moon and sun;
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Thou, didst set up all the bounds of the earth, As for summer and winter, thou, didst form them!
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Remember this, An enemy, hath reproached Yahweh, Yea, an impious people, have reviled thy Name.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Do not deliver up, to a wild beast, the life of thy turtle-dove, The living host of thine oppressed ones, do not forget perpetually.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Have respect to thy covenant, For the dark places of the earth are full of the habitations of violence.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
May the crushed one not again be confounded, As for the oppressed and the needy, let them praise thy Name.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Arise! O God, plead thine own cause, Remember the reproach of thee, from the impious one, all the day:
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Do not forget the voice of thine adversaries, The noise of thine assailants, ascending continually.
