Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
O God, why hast thou cast us off for ever? why doth thine anger smoke against the sheep of thy pasture?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Remember thy congregation, which thou hast purchased of old; the rod of thine inheritance, which thou hast redeemed; this mount Zion, wherein thou hast dwelt.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Lift up thy feet unto the perpetual desolations; even all that the enemy hath done wickedly in the sanctuary.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Thine enemies roar in the midst of thy congregations; they set up their ensigns for signs.
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
A man was famous according as he had lifted up axes upon the thick trees.
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
But now they break down the carved work thereof at once with axes and hammers.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
They have cast fire into thy sanctuary, they have defiled by casting down the dwelling place of thy name to the ground.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
They said in their hearts, Let us destroy them together: they have burned up all the synagogues of God in the land.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
We see not our signs: there is no more any prophet: neither is there among us any that knoweth how long.
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
O God, how long shall the adversary reproach? shall the enemy blaspheme thy name for ever?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Why withdrawest thou thy hand, even thy right hand? pluck it out of thy bosom.
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
For God is my King of old, working salvation in the midst of the earth.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Thou didst divide the sea by thy strength: thou brakest the heads of the dragons in the waters.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Thou brakest the heads of leviathan in pieces, and gavest him to be meat to the people inhabiting the wilderness.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Thou didst cleave the fountain and the flood: thou driedst up mighty rivers.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
The day is thine, the night also is thine: thou hast prepared the light and the sun.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Thou hast set all the borders of the earth: thou hast made summer and winter.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Remember this, that the enemy hath reproached, O Yhwh, and that the foolish people have blasphemed thy name.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
O deliver not the soul of thy turtledove unto the multitude of the wicked: forget not the congregation of thy poor for ever.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Have respect unto the covenant: for the dark places of the earth are full of the habitations of cruelty.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
O let not the oppressed return ashamed: let the poor and needy praise thy name.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Arise, O God, plead thine own cause: remember how the foolish man reproacheth thee daily.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Forget not the voice of thine enemies: the tumult of those that rise up against thee increaseth continually.
