Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
Maschil of Asaph. Why, O God, hast Thou cast us off for ever? Why doth Thine anger smoke against the flock of Thy pasture?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Remember Thy congregation, which Thou hast gotten of old, which Thou hast redeemed to be the tribe of Thine inheritance; and mount Zion, wherein Thou hast dwelt.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Lift up Thy steps because of the perpetual ruins, even all the evil that the enemy hath done in the sanctuary.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Thine adversaries have roared in the midst of Thy meeting-place; they have set up their own signs for signs.
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
It seemed as when men wield upwards axes in a thicket of trees.
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
And now all the carved work thereof together they strike down with hatchet and hammers.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
They have set Thy sanctuary on fire; they have profaned the dwelling-place of Thy name even to the ground.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
They said in their heart: 'Let us make havoc of them altogether'; they have burned up all the meeting-places of God in the land.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
We see not our signs; there is no more any prophet; neither is there among us any that knoweth how long.
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
How long, O God, shall the adversary reproach? Shall the enemy blaspheme Thy name for ever?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Why withdrawest Thou Thy hand, even Thy right hand? Draw it out of Thy bosom and consume them.
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Yet God is my King of old, working salvation in the midst of the earth.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Thou didst break the sea in pieces by Thy strength; Thou didst shatter the heads of the sea-monsters in the waters.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Thou didst crush the heads of leviathan, Thou gavest him to be food to the folk inhabiting the wilderness.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Thou didst cleave fountain and brook; Thou driedst up ever-flowing rivers.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Thine is the day, Thine also the night; Thou hast established luminary and sun.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Thou hast set all the borders of the earth; Thou hast made summer and winter.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Remember this, how the enemy hath reproached the LORD, and how a base people have blasphemed Thy name.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
O deliver not the soul of Thy turtle-dove unto the wild beast; forget not the life of Thy poor for ever.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Look upon the covenant; for the dark places of the land are full of the habitations of violence.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
O let not the oppressed turn back in confusion; let the poor and needy praise Thy name.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Arise, O God, plead Thine own cause; remember Thy reproach all the day at the hand of the base man.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Forget not the voice of Thine adversaries, the tumult of those that rise up against Thee which ascendeth continually.
