Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
A Psalme to give instruction, committed to Asaph. O God, why hast thou put vs away for euer? why is thy wrath kindled against the sheepe of thy pasture?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Thinke vpon thy Congregation, which thou hast possessed of olde, and on the rod of thine inheritance, which thou hast redeemed, and on this mount Zion, wherein thou hast dwelt.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Lift vp thy strokes, that thou mayest for euer destroy euery enemie that doeth euill to the Sanctuarie.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Thine aduersaries roare in the middes of thy Congregation, and set vp their banners for signes.
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
He that lifted the axes vpon the thicke trees, was renowmed, as one, that brought a thing to perfection:
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
But nowe they breake downe the carued worke thereof with axes and hammers.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
They haue cast thy Sanctuarie into the fire, and rased it to the grounde, and haue defiled the dwelling place of thy Name.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
They saide in their hearts, Let vs destroy them altogether: they haue burnt all the Synagogues of God in the land.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
We see not our signes: there is not one Prophet more, nor any with vs that knoweth howe long.
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
O God, howe long shall the aduersarie reproche thee? shall the enemie blaspheme thy Name for euer?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Why withdrawest thou thine hand, euen thy right hand? drawe it out of thy bosome, and consume them.
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Euen God is my King of olde, working saluation in the middes of the earth.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Thou didest deuide the sea by thy power: thou brakest the heads of the dragons in the waters.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Thou brakest the head of Liuiathan in pieces, and gauest him to be meate for the people in wildernesse.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Thou brakest vp the fountaine and riuer: thou dryedst vp mightie riuers.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
The day is thine, and the night is thine: thou hast prepared the light and the sunne.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Thou hast set all the borders of the earth: thou hast made summer and winter.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Remember this, that the enemie hath reproched the Lord, and the foolish people hath blasphemed thy Name.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Giue not the soule of thy turtle doue vnto the beast, and forget not the Congregation of thy poore for euer.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Consider thy couenant: for the darke places of the earth are full of the habitations of the cruell.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Oh let not the oppressed returne ashamed, but let the poore and needie prayse thy Name.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Arise, O God: mainteine thine owne cause: remember thy dayly reproche by the foolish man.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Forget not the voyce of thine enemies: for the tumult of them, that rise against thee, ascendeth continually.
