Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
An instruction: of Asaph. Why, O God, hast thou cast off for ever? [why] doth thine anger smoke against the sheep of thy pasture?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Remember thine assembly, which thou hast purchased of old, which thou hast redeemed [to be] the portion of thine inheritance, this mount Zion, wherein thou hast dwelt.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Lift up thy steps unto the perpetual desolations: everything in the sanctuary hath the enemy destroyed.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Thine adversaries roar in the midst of thy place of assembly; they set up their signs [for] signs.
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
[A man] was known as he could lift up axes in the thicket of trees;
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
And now they break down its carved work altogether, with hatchets and hammers.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
They have set on fire thy sanctuary, they have profaned the habitation of thy name to the ground.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
They said in their heart, Let us destroy them together: they have burned up all God's places of assembly in the land.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
We see not our signs; there is no more any prophet, neither is there among us any that knoweth how long.
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
How long, O God, shall the adversary reproach? Shall the enemy contemn thy name for ever?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Why withdrawest thou thy hand, and thy right hand? [pluck it] out of thy bosom: consume [them].
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
But God is my king of old, accomplishing deliverances in the midst of the earth.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Thou didst divide the sea by thy strength; thou didst break the heads of the monsters on the waters:
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Thou didst break in pieces the heads of leviathan, thou gavest him to be meat to those that people the desert.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Thou didst cleave fountain and torrent, thou driedst up ever-flowing rivers.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
The day is thine, the night also is thine; thou hast prepared the moon and the sun:
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Thou hast set all the borders of the earth; summer and winter — thou didst form them.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Remember this, that an enemy hath reproached Jehovah, and a foolish people have contemned thy name.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Give not up the soul of thy turtle-dove unto the wild beast; forget not the troop of thine afflicted for ever.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Have respect unto the covenant; for the dark places of the earth are full of the dwellings of violence.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Oh let not the oppressed one return ashamed; let the afflicted and needy praise thy name.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Rise up, O God, plead thine own cause: remember how the foolish man reproacheth thee all the day;
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Forget not the voice of thine adversaries: the tumult of those that rise up against thee ascendeth continually.
