Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
[A Psalm] of instruction for Asaph. Therefore have you rejected [us], O God, for ever? [therefore] is your wrath kindled against the sheep of your pasture?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Remember your congregation which you have purchased from the beginning; you did ransom the rod of your inheritance; this mount Sion wherein you have lived.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Lift up your hands against their pride continually; [because of] all that the enemy has done wickedly in your holy places.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
And they that hate you have boasted in the midst of your feast; they have set up their standards for signs,
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
ignorantly as it were in the entrance above;
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
they cut down its doors at once with axes as in a wood of trees; they have broken it down with hatchet and stone cutter.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
They have burnt your sanctuary with fire to the ground; they have profaned the habitation of your name.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
They have said in their heart, [even] all their kindred together, Come, let us abolish the feasts of the Lord from the earth.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
We have not seen our signs; there is no longer a prophet; and [God] will not know us any more.
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
How long, O God, shall the enemy reproach? shall the enemy provoke your name forever?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Therefore turn you away your hand, and your right hand from the midst of your bosom for ever?
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
But God is our King of old; he has wrought salvation in the midst of the earth.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
You did establish the sea, in your might, you did break to pieces the heads of the dragons in the water.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
You did break to pieces the heads of the dragon; you did give him [for] meat to the Ethiopian nations.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
You did cleave fountains and torrents; you dried up mighty rivers.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
The day is your, and the night is your; you have prepared the sun and the moon.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
You have made all the borders of the earth; you have made summer and spring.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Remember this your creation: an enemy has reproached the Lord, and a foolish people has provoked your name.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Deliver not to the wild beasts a soul that gives praise to you: forget not for ever the souls of your poor.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Look upon your covenant: for the dark [places] of the earth are filled with the habitations of iniquity.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
let not the afflicted and shamed one be rejected: the poor and needy shall praise your name.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Arise, O God, plead your cause: remember your reproaches that come from the foolish one all the day.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Forget not the voice of your suppliants: let the pride of them that hate you continually ascend before you.
