Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
[A Psalm] of instruction for Asaph. Wherefore hast thou rejected [us], O God, for ever? [wherefore] is thy wrath kindled against the sheep of thy pasture?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Remember thy congregation which thou hast purchased from the beginning; thou didst ransom the rod of thine inheritance; this mount Sion wherein thou hast dwelt.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Lift up thine hands against their pride continually; [because of] all that the enemy has done wickedly in thy holy places.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
And they that hate thee have boasted in the midst of thy feast; they have set up their standards for signs,
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
ignorantly as it were in the entrance above;
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
they cut down its doors at once with axes as in a wood of trees; they have broken it down with hatchet and stone cutter.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
They have burnt thy sanctuary with fire to the ground; they have profaned the habitation of thy name.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
They have said in their heart, [even] all their kindred together, Come, let us abolish the feasts of the Lord from the earth.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
We have not seen our signs; there is no longer a prophet; and [God] will not know us any more.
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
How long, O God, shall the enemy reproach? shall the enemy provoke thy name forever?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Wherefore turnest thou away thine hand, and thy right hand from the midst of thy bosom for ever?
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
But God is our King of old; he has wrought salvation in the midst of the earth.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Thou didst establish the sea, in thy might, thou didst break to pieces the heads of the dragons in the water.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Thou didst break to pieces the heads of the dragon; thou didst give him [for] meat to the Ethiopian nations.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Thou didst cleave fountains and torrents; thou driedst up mighty rivers.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
The day is thine, and the night is thine; thou hast prepared the sun and the moon.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Thou hast made all the borders of the earth; thou hast made summer and spring.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Remember this thy creation: an enemy has reproached the Lord, and a foolish people has provoked thy name.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Deliver not to the wild beasts a soul that gives praise to thee: forget not for ever the souls of thy poor.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Look upon thy covenant: for the dark [places] of the earth are filled with the habitations of iniquity.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
let not the afflicted and shamed one be rejected: the poor and needy shall praise thy name.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Arise, O God, plead thy cause: remember thy reproaches that come from the foolish one all the day.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Forget not the voice of thy suppliants: let the pride of them that hate thee continually ascend before thee.
