Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
A Maskil of Asaph. Why have You rejected us forever, O God? Why does Your anger smolder against the sheep of Your pasture?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Remember Your congregation, which You purchased long ago and redeemed as the tribe of Your inheritance— Mount Zion where You dwell.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Turn Your steps to the everlasting ruins, to everything in the sanctuary the enemy has destroyed.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Your foes have roared within Your meeting place; they have unfurled their banners as signs,
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
like men wielding axes in a thicket of trees
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
and smashing all the carvings with hatchets and picks.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
They have burned Your sanctuary to the ground; they have defiled the dwelling place of Your Name.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
They said in their hearts, “We will crush them completely.” They burned down every place where God met us in the land.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
There are no signs for us to see. There is no longer any prophet. And none of us knows how long this will last.
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
How long, O God, will the enemy taunt You? Will the foe revile Your name forever?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Why do You withdraw Your strong right hand? Stretch it out to destroy them!
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Yet God is my King from ancient times, working salvation on the earth.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
You divided the sea by Your strength; You smashed the heads of the dragons of the sea;
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
You crushed the heads of Leviathan; You fed him to the creatures of the desert.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
You broke open the fountain and the flood; You dried up the ever-flowing rivers.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
The day is Yours, and also the night; You established the moon and the sun.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
You set all the boundaries of the earth; You made the summer and winter.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Remember how the enemy has mocked You, O LORD, how a foolish people has spurned Your name.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Do not deliver the soul of Your dove to beasts; do not forget the lives of Your afflicted forever.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Consider Your covenant, for haunts of violence fill the dark places of the land.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Do not let the oppressed retreat in shame; may the poor and needy praise Your name.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Rise up, O God; defend Your cause! Remember how the fool mocks You all day long.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Do not disregard the clamor of Your adversaries, the uproar of Your enemies that ascends continually.
