Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
Poučna pjesma. Asafova. Zašto si, Bože, posve zabacio, zašto kiptiš gnjevom na ovce paše svoje?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Sjeti se zajednice koju si davno stekao, plÓemena koje namače kao svoju baštinu i brda Siona gdje si Šator svoj udario!
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Korakni k ruševinama vječnim - sve je u Svetištu razorio neprijatelj.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Protivnici tvoji vikahu posred skupštine tvoje, znakove svoje postaviše k'o pobjedne znakove.
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
Bijahu kao oni koji mašu sjekirom po guštari,
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
sjekirom i maljem vrata mu razbijali.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
Ognju predadoše Svetište tvoje, do zemlje oskvrnuše Prebivalište tvoga imena.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
Rekoše u srcu: “Istrijebimo ih zajedno; spalite sva svetišta Božja na zemlji!”
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
Ne vidimo znakova svojih, proroka više nema, i nitko među nama ne zna dokle ...
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
Dokle će se još, o Bože, dušmanin rugati? Hoće li protivnik dovijeka prezirati ime tvoje?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Zašto povlačiš ruku, zašto u krilu sakrivaš desnicu svoju?
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
No Bog je moj kralj od davnine, on koji posred zemlje spasava!
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Ti svojom silom rasječe more, smrska glave nakazama u vodi.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Ti si Levijatanu glave zdrobio, dao ga za hranu nemanima morskim.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Ti si dao da provre izvor i bujica, ti si presušio rijeke nepresušne.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Tvoj je dan i noć je tvoja, ti učvrsti mjesec i sunce;
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
ti sazda sve granice zemlji, ti stvori ljeto i zimu.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Spomeni se ovoga: dušmanin ti se rugaše, Jahve, i bezumni narod pogrdi ime tvoje.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Ne predaj jastrebu život grlice svoje, i život svojih siromaha ne zaboravi zauvijek!
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Pogledaj na Savez svoj, jer svi su zakuci zemlje puni tmina i nasilja.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Ne daj da jadnik otiđe postiđen: neka siromah i ubog hvale ime tvoje!
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Ustani, Bože, zauzmi se za svoju parnicu, spomeni se pogrde koju ti bezumnik svaki dan nanosi.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Ne zaboravi vike neprijatelja svojih: buka buntovnika još se diže k tebi!
