< Zsoltárok 73 >

1 Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
Ciertamente bueno es a Israel Dios, a los limpios de corazón.
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
Y yo, casi se apartaron mis pies; poco faltó, para que no resbalasen mis pasos.
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
Porque tuve envidia a los malvados, viendo la paz de los impíos.
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
Porque no hay ataduras para su muerte: antes su fortaleza está entera.
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
En el trabajo humano no están: ni son azotados con los hombres.
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
Por tanto soberbia los corona: cúbrense de vestido de violencia.
7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
Sus ojos están salidos de gruesos: pasan los pensamientos de su corazón.
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
Soltáronse, y hablan con maldad de hacer violencia: hablan de lo alto.
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
Ponen en el cielo su boca: y su lengua pasea la tierra.
10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
Por tanto su pueblo volverá aquí, que aguas en abundancia les son exprimidas.
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
Y dirán: ¿Cómo sabe Dios? ¿Y, si hay conocimiento en lo alto?
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
He aquí, estos impíos, y quietos del mundo alcanzaron riquezas:
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
Verdaderamente en vano he limpiado mi corazón: y he lavado mis manos en limpieza;
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
Y he sido azotado todo el día: y castigado por las mañanas.
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
Si decía: Contar lo he así: he aquí, habré negado la nación de tus hijos.
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
Pensaré pues para saber esto: es trabajo en mis ojos.
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
Hasta que venga al santuario de Dios; entonces entenderé la postrimería de ellos.
18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
Ciertamente los has puesto en deslizaderos: hacerlos has caer en asolamientos.
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
¡Cómo han sido asolados! ¡cuán en un punto! Acabáronse: fenecieron con turbaciones.
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
Como sueño de el que despierta. Señor, cuando despertares, menospreciarás sus apariencias.
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
Ciertamente mi corazón se acedó: y en mis riñones sentía punzadas.
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
Mas yo era ignorante, y no entendía; era una bestia acerca de ti.
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Aunque yo siempre estaba contigo: y así echaste mano a mi mano derecha:
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
Guiásteme en tu consejo: y después me recibirás con gloria.
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
¿A quién tengo yo en los cielos? Y contigo nada quiero en la tierra.
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
Desmáyase mi carne y mi corazón, ¡o roca de mi corazón! que mi porción es Dios para siempre.
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
Porque, he aquí, los que se alejan de ti, perecerán: tú cortas a todo aquel que rompe tu pacto.
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
Y yo, el acercarme a Dios, me es el bien: he puesto en el Señor Jehová mi esperanza, para contar todas tus obras.

< Zsoltárok 73 >