Zsoltárok 73
1 Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
psalmus Asaph quam bonus Israhel Deus his qui recto sunt corde
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
mei autem paene moti sunt pedes paene effusi sunt gressus mei
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
quia zelavi super iniquis pacem peccatorum videns
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
quia non est respectus morti eorum et firmamentum in plaga eorum
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
in labore hominum non sunt et cum hominibus non flagellabuntur
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
ideo tenuit eos superbia operti sunt iniquitate et impietate sua
7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
prodiet quasi ex adipe iniquitas eorum transierunt in affectum cordis
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
cogitaverunt et locuti sunt in nequitia iniquitatem in excelso locuti sunt
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
posuerunt in caelum os suum et lingua eorum transivit in terra
10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
ideo convertetur populus meus hic et dies pleni invenientur in eis
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
et dixerunt quomodo scit Deus et si est scientia in Excelso
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
ecce ipsi peccatores et abundantes in saeculo obtinuerunt divitias
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
et dixi ergo sine causa iustificavi cor meum et lavi inter innocentes manus meas
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
et fui flagellatus tota die et castigatio mea in matutino
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
si dicebam narrabo sic ecce nationem filiorum tuorum reprobavi
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
et existimabam cognoscere hoc labor est ante me
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
donec intrem in sanctuarium Dei intellegam in novissimis eorum
18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
verumtamen propter dolos posuisti eis deiecisti eos dum adlevarentur
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
quomodo facti sunt in desolationem subito defecerunt perierunt propter iniquitatem suam
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
velut somnium surgentium Domine in civitate tua imaginem ipsorum ad nihilum rediges
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
quia inflammatum est cor meum et renes mei commutati sunt
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
et ego ad nihilum redactus sum et nescivi
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
ut iumentum factus sum apud te et ego semper tecum
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
tenuisti manum dexteram meam et in voluntate tua deduxisti me et cum gloria suscepisti me
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
quid enim mihi est in caelo et a te quid volui super terram
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
defecit caro mea et cor meum Deus cordis mei et pars mea Deus in aeternum
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
quia ecce qui elongant se a te peribunt perdidisti omnem qui fornicatur abs te
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
mihi autem adherere Deo bonum est ponere in Domino Deo spem meam ut adnuntiem omnes praedicationes tuas in portis filiae Sion
