Zsoltárok 73
1 Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
| מזמור לאסף אך טוב לישראל אלהים-- לברי לבב |
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
| ואני--כמעט נטוי (נטיו) רגלי כאין שפכה (שפכו) אשרי |
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
| כי-קנאתי בהוללים שלום רשעים אראה |
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
| כי אין חרצבות למותם ובריא אולם |
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
| בעמל אנוש אינמו ועם-אדם לא ינגעו |
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
| לכן ענקתמו גאוה יעטף-שית חמס למו |
7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
| יצא מחלב עינמו עברו משכיות לבב |
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
| ימיקו וידברו ברע עשק ממרום ידברו |
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
| שתו בשמים פיהם ולשונם תהלך בארץ |
10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
| לכן ישיב (ישוב) עמו הלם ומי מלא ימצו למו |
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
| ואמרו איכה ידע-אל ויש דעה בעליון |
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
| הנה-אלה רשעים ושלוי עולם השגו-חיל |
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
| אך-ריק זכיתי לבבי וארחץ בנקיון כפי |
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
| ואהי נגוע כל-היום ותוכחתי לבקרים |
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
| אם-אמרתי אספרה כמו הנה דור בניך בגדתי |
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
| ואחשבה לדעת זאת עמל היא (הוא) בעיני |
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
| עד-אבוא אל-מקדשי-אל אבינה לאחריתם |
18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
| אך בחלקות תשית למו הפלתם למשואות |
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
| איך היו לשמה כרגע ספו תמו מן-בלהות |
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
| כחלום מהקיץ-- אדני בעיר צלמם תבזה |
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
| כי יתחמץ לבבי וכליותי אשתונן |
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
| ואני-בער ולא אדע בהמות הייתי עמך |
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
| ואני תמיד עמך אחזת ביד-ימיני |
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
| בעצתך תנחני ואחר כבוד תקחני |
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
| מי-לי בשמים ועמך לא-חפצתי בארץ |
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
| כלה שארי ולבבי צור-לבבי וחלקי--אלהים לעולם |
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
| כי-הנה רחקיך יאבדו הצמתה כל-זונה ממך |
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
| ואני קרבת אלהים-- לי-טוב שתי באדני יהוה מחסי לספר כל-מלאכותיך |
