Zsoltárok 73
1 Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
Ein Psalm Asaphs. Nur gut ist Gott gegen Israel, gegen die, welche reinen Herzens sind.
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
Ich aber hätte schier gestrauchelt mit meinen Füßen, wie leicht hätte ich einen Mißtritt getan!
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
Denn ich beneidete die Übermütigen, als ich den Frieden der Gottlosen sah.
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
Denn sie leiden keine Qual bis zu ihrem Tod, und ihr Leib ist wohlgenährt.
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
Sie werden nicht bemüht wie andere Leute und nicht geschlagen wie andere Menschen.
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
Darum schmücken sie sich stolz und kleiden sich frech.
7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
Ihr Gesicht strotzt von Fett, sie bilden sich sehr viel ein.
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
Sie reden höhnisch und boshaft, drohen mit höherer Gewalt.
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
Sie reden, als käme es vom Himmel; ihre Worte haben Geltung auf Erden.
10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
Darum wendet sich auch das Volk ihnen zu, und es wird von ihnen viel Wasser aufgesogen.
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
Und sie sagen: «Was merkt Gott? Weiß der Höchste überhaupt etwas?»
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
Siehe, das sind die Gottlosen; denen geht es immer gut, und sie werden reich!
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
Ganz umsonst habe ich mein Herz rein erhalten und meine Hände in Unschuld gewaschen;
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
denn ich bin doch täglich geschlagen worden, und meine Strafe ist alle Morgen da!
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
Wollte ich auch so rechnen, siehe, so würde ich das Geschlecht deiner Kinder verraten.
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
So sann ich denn nach, um dies zu verstehen; aber es schien mir vergebliche Mühe zu sein,
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
bis ich in das Heiligtum Gottes ging und auf ihr Ende merkte.
18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
Nur auf schlüpfrigen Boden setzest du sie; du lässest sie fallen, daß sie in Trümmer sinken.
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
Wie geschah das so plötzlich und entsetzlich! Sie gingen unter und nahmen ein Ende mit Schrecken.
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
Wie einen Traum nach dem Erwachen, so wirst du, o Herr, wenn du dich aufmachst, ihr Bild verächtlich machen.
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
Als mein Herz verbittert war und es mir in den Nieren wehe tat,
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
da war ich dumm und verstand nichts; ich benahm mich wie ein Vieh gegen dich.
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Und doch bleibe ich stets bei dir; du hältst mich bei meiner rechten Hand.
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
Leite mich auch ferner nach deinem Rat und nimm mich hernach mit Ehren auf!
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Wen habe ich im Himmel? Und dir ziehe ich gar nichts auf Erden vor!
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
Schwinden auch mein Fleisch und mein Herz dahin, so bleibt doch Gott ewiglich meines Herzens Fels und mein Teil.
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
Denn siehe, die fern von dir sind, kommen um; du vertilgst alle, die dir untreu werden.
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
Mir aber ist die Nähe Gottes köstlich; ich habe Gott, den HERRN, zu meiner Zuflucht gemacht, um zu erzählen alle deine Werke.
