Zsoltárok 73
1 Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
Ein Psalm Asafs. / Ja, gütig ist Gott gegen Israel, / Gegen die, die reines Herzens sind.
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
Doch meine Füße wären beinah gestrauchelt, / Meine Tritte fast ausgeglitten.
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
Denn ich ward neidisch auf die Prahler, / Als ich das Glück der Frevler sah.
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
Sie kennen ja keine Schmerzen, / Und von Gesundheit strotzt ihr Leib.
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
Nicht sind sie in Unglück wie Sterbliche sonst, / Sie leiden nicht Plage wie andre Leute.
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
Drum ist auch Hoffart ihr Halsschmuck, / Unrecht umhüllt sie als ihr Gewand.
7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
Ihr Auge tritt mühsam hervor aus dem Fett, / Ihr Herz ist voll stolzer Gedanken.
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
Sie höhnen und sprechen boshaft von Gewalt, / Sie reden von oben herab.
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
In den Himmel setzen sie ihren Mund, / Ihre Zunge ergeht sich auf Erden.
10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
Drum fallen ihnen die Leute zu, / Die schlürfen Wasser in Fülle ein.
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
Sie sprechen: "Wie sollte Gott etwas wissen? / Wohnt denn bei dem Höchsten Kenntnis?
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
Diese Leute leben zwar ohne Gott, / Doch haben sie, ewig ungestört, / Reichtum und Macht erlangt.
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
Umsonst ist's, daß ich mein Herz hab reingehalten / Und meine Hände in Unschuld gewaschen.
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
Ich war doch geplagt den ganzen Tag / Und ward alle Morgen aufs neue gestraft."
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
Hätt ich gedacht: So will ich auch reden, / Ich hätte verleugnet deiner Kinder Geschlecht.
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
So sann ich denn nach, dies Rätsel zu lösen; / Doch allzu schwierig war es für mich;
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
Bis ich in Gottes Heiligtum ging / Und auf ihr (trauriges) Ende merkte.
18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
Ja, auf schlüpfrigen Boden stellst du sie, / Du stürzest sie ins Verderben.
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
Wie sind sie im Nu zunichte geworden, / Geschwunden, vergangen durch Schreckensgerichte!
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
Wie ein Traum verfliegt, sobald man erwacht: / So wirst du, Adonái, ihr Bild verschmähn, / Wenn du dich aufmachst (zu richten).
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
Würde (nun wieder) mein Herz erbittert, / Und fühlt ich es stechen in meinen Nieren:
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
Dann wär ich ein Narr und wüßte nichts, / Ich wäre sogar wie ein Tier vor dir.
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Aber ich bleibe nun stets bei dir, / Du hast ja erfaßt meine rechte Hand.
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
Nach deinem Ratschluß wirst du mich leiten / Und nimmst mich endlich mit Ehren auf.
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Wen hätt ich im Himmel (ohne dich)? / Und bist du mein, so begehr ich nichts weiter auf Erden.
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
Ist auch mein Leib geschwunden, und schlägt mein Herz nicht mehr: / Meines Herzens Hort und mein Besitz / Bleibt doch Elohim auf ewig!
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
Denn die von dir weichen, die kommen um; / Du vertilgst, die dich treulos verlassen.
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
Mir aber ist köstlich die Nähe Elohims. / Auf Adonái Jahwe ruht mein Vertraun: / So will ich verkündigen all dein Tun.
