Zsoltárok 73
1 Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
A Melody of Asaph. Nothing but good, is God, Unto Israel, Unto the pure in heart.
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
But, as for me, —My feet had, almost stumbled, My steps had, well-nigh slipped;
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
For I was envious of the boasters, At the prosperity of the lawless, used I to look.
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
For they have no pangs in their death, And vigorous is their body;
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
Of the toil of weak mortals, have they none, Nor, with the sons of earth, are they hard smitten.
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
For this cause, doth arrogance deck them as a neck-chain, And a garment of wrong is their attire;
7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
Their iniquity, hath proceeded from fatness, They have surpassed the imaginations of the heart;
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
They mock, and wickedly command oppression, From on high, they command;
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
They have set, in the heavens, their mouth, And, their tongue, marcheth through the earth.
10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
Therefore must his people return thither, And, the waters of abundance, are drained by them;
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
And they say—How doth GOD know? And is there knowledge in the Most High?
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
Lo! these, are the lawless, Who are secure for an age, They have attained unto wealth.
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
Altogether in vain, Have I cleansed my heart, And bathed in pureness, my hands;
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
And yet been smitten all the day, And been rebuked morning by morning!
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
If I had thought, I will relate it thus, Lo! the circle of thy sons, had I betrayed.
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
When I reasoned, that I might understand this, A vexation, it was in mine eyes:
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
Until I could enter the holy places of God, —Could give heed to their hereafter: —
18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
Surely, in slippery places, dost thou set them, —Thou hast suffered them to fall into places of danger.
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
How have they become desolate, as in a moment! They have ceased—come to an end, by reason of calamities.
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
As the dream of him that waketh, O my Lord! when rousing thyself up, their shadowy being, wilt thou despise.
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
But my heart had grown embittered, And, in my reins, had I received wounds;
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
But, I, was brutish, and could not perceive, Like the beasts, had I become before thee.
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Nevertheless, I, am continually before thee, Thou hast taken hold of my right hand;
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
By thy counsel, wilt thou guide me, And, afterwards, unto glory, wilt thou take me.
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Whom have I in the heavens? And, compared with thee, there is nothing I desire on earth.
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
Failed have my flesh and my heart, The rock of my heart—and my portion, is God unto times age-abiding.
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
For lo! they who are far from thee, shall perish, Thou hast put an end to every one who wandered unchastely from thee.
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
But, as for me, the drawing near of God, is my blessedness, —I have made, of My Lord Yahweh, my refuge, —That I may recount all thy works.
