Zsoltárok 73
1 Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
“BOOK III. A psalm of Asaph.” Truly God is good to Israel, —To those who are pure in heart.
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
Yet my feet almost gave way; My steps had well nigh slipped:
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
For I was envious of the proud, When I saw the prosperity of the wicked.
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
For they have no pains even to their death; Their bodies are in full health.
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
They have not the woes of other men, Neither are they smitten like other men.
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
Therefore pride encircleth their neck as a collar; Violence covereth them as a garment.
7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
From their bosom issueth their iniquity; The designs of their hearts burst forth.
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
They mock, and speak of malicious oppression; Their words are haughty;
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
They stretch forth their mouth to the heavens, And their tongue goeth through the earth;
10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
Therefore his people walk in their ways, And there drink from full fountains.
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
And they say, “How doth God know? How can there be knowledge with the Most High?”
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
Behold these are the ungodly! Yet they are ever prosperous; they heap up riches.
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
Verily I have cleansed my heart in vain; In vain have I washed my hands in innocence.
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
For every day have I been smitten; Every morn have I been chastened.
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
If I should resolve to speak like them, Surely I should be treacherous to the family of thy children.
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
So, when I studied to know this, It was painful to my eyes;
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
Until I went into the sanctuaries of God, And considered what was their end.
18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
Behold! thou hast set them on slippery places; Thou castest them down into unseen pits.
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
How are they brought to desolation in a moment, And utterly consumed with sudden destruction!
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
As a dream when one awaketh, Thou, O Lord! when thou awakest, wilt make their vain show a derision.
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
When my heart was vexed And I was pierced in my reins,
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
Then was I stupid and without understanding; I was like one of the brutes before thee.
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Yet am I ever under thy care; By my right hand thou dost hold me up.
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
Thou wilt guide me with thy counsel, And at last receive me in glory.
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Whom have I in heaven but thee, And whom on earth do I love in comparison with thee?
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
Though my flesh and my heart fail, God is the strength of my heart, and my portion for ever.
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
For, lo! they who are far from thee perish; Thou destroyest all who estrange themselves from thee.
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
But it is good for me to draw near to God; I put my trust in the Lord Jehovah, That I may declare all thy works.
