Zsoltárok 73
1 Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
BOOK THIRD: “A Psalm of Assaph.” Truly God is good to Israel, to such as are pure of heart.
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
But as for me, it lacked but little that my feet had been moved: almost nothing was needed that my steps had slipped.
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
For I was envious at the arrogant, when I saw the prosperity of the wicked.
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
For there are no deadly fetters for them, but their strength is firm.
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
They share not in the trouble of mortals, and with men are they not afflicted.
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
Therefore is pride their neck-chain: violence envelopeth them as a garment.
7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
Their eyes start out from fatness: they have exceeded their heart's imaginings.
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
They scorn, and speak wickedly of oppression: loftily do they speak.
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
They set their mouth in the heavens, and their tongue walketh busily on the earth.
10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
Therefore do his people turn away hither: and waters of a full cup are drained by them.
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
And they say, How should God know? and is there knowledge in the Most High?
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
Behold, these are the wicked; and yet prospering continually they increase in wealth.
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
Verily in vain have I thus cleansed my heart, and have washed in innocency my hands:
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
While I was afflicted all the day, and my chastisement [came] every morning.
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
But if I were to say, I will speak thus: behold, I would be treacherous against the generation of thy children.
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
And when I should think to know this, it would be trouble in my eyes;
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
Until I enter into the sanctuary of God; and understand what their future will be.
18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
Surely thou placest them on slippery spots: thou lettest them fall down into destruction.
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
How are they brought into desolation, as in a moment! they perish, they come to their end with terrific events.
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
As a dream after awaking, O Lord, reject thou in wrath their image.
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
For it fermented in my heart, and in my reins I felt sharp thrusts;
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
But I was indeed foolish, and I knew it not: I was as a [thoughtless] beast with thee.
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Nevertheless I am continually with thee: thou hast seized hold of me by my right hand.
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
With thy counsel wilt thou guide me, and afterward take me on to glory.
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Whom have I in heaven? and beside thee I desire nothing upon earth.
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
Though my flesh and my heart should fall; yet the rock of my heart, and my portion will be God for ever.
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
For, lo, those that are far from thee shall perish: thou destroyest every one that strayeth away from thee.
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
But as regardeth me, to draw near to God is good for me: I have put in the Lord Eternal my trust, that I may relate all thy works.
