Zsoltárok 73
1 Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
A Psalm of Asaph. Surely God is good to Israel, to those who are pure in heart.
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
But as for me, my feet had almost stumbled; my steps had nearly slipped.
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
For I envied the arrogant when I saw the prosperity of the wicked.
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
They have no struggle in their death; their bodies are well-fed.
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
They are free of the burdens others carry; they are not afflicted like other men.
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
Therefore pride is their necklace; a garment of violence covers them.
7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
From their prosperity proceeds iniquity; the imaginations of their hearts run wild.
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
They mock and speak with malice; with arrogance they threaten oppression.
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
They set their mouths against the heavens, and their tongues strut across the earth.
10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
So their people return to this place and drink up waters in abundance.
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
The wicked say, “How can God know? Does the Most High have knowledge?”
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
Behold, these are the wicked— always carefree as they increase their wealth.
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
Surely in vain I have kept my heart pure; in innocence I have washed my hands.
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
For I am afflicted all day long and punished every morning.
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
If I had said, “I will speak this way,” then I would have betrayed Your children.
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
When I tried to understand all this, it was troublesome in my sight
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
until I entered God’s sanctuary; then I discerned their end.
18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
Surely You set them on slick ground; You cast them down into ruin.
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
How suddenly they are laid waste, completely swept away by terrors!
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
Like one waking from a dream, so You, O Lord, awaken and despise their form.
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
When my heart was grieved and I was pierced within,
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
I was senseless and ignorant; I was a brute beast before You.
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Yet I am always with You; You hold my right hand.
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
You guide me with Your counsel, and later receive me in glory.
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Whom have I in heaven but You? And on earth I desire no one besides You.
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
My flesh and my heart may fail, but God is the strength of my heart and my portion forever.
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
Those far from You will surely perish; You destroy all who are unfaithful to You.
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
But as for me, it is good to draw near to God. I have made the Lord GOD my refuge, that I may proclaim all Your works.
