< Zsoltárok 73 >
1 Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
Surely God is good to Israel, to such as are pure in heart.
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
But as for me, my feet were almost gone. My steps had well nigh slipped.
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
For I was envious of the arrogant when I saw the prosperity of the wicked.
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
For there are no pangs in their death, but their strength is firm.
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
They are not in trouble as other men, nor are they plagued like other men.
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
Therefore pride is as a chain around their neck. Violence covers them as a garment.
7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
Their eyes stand out with fatness. They have more than heart could wish.
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
They scoff, and in wickedness utter oppression. They speak loftily.
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
They have set their mouth in the heavens, and their tongue walks through the earth.
10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
Therefore his people return here, and waters of a full cup are drained by them.
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
And they say, How does God know? And is there knowledge in the Most High?
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
Behold, these are the wicked, and those who always prosper. They have possessed wealth.
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
Surely in vain I have cleansed my heart, and washed my hands in innocence,
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
for all the day long I have been plagued, and chastened every morning.
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
If I had said, I will speak thus, behold, I would have dealt treacherously with the generation of thy sons.
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
When I thought how I might understand this, it was too painful for me,
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
until I went into the sanctuary of God, and considered their latter end.
18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
Surely thou set them in slippery places. Thou cast them down to destruction.
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
How they have become a desolation in a moment! They are utterly consumed with terrors.
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
As a dream from awakening, O Lord, when thou waken, thou will despise their form.
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
For my soul was grieved, and I was pricked in my heart.
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
So I was brutish, and ignorant. I was a beast before thee.
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Nevertheless I am continually with thee. Thou have held my right hand.
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
Thou will guide me with thy counsel, and afterward receive me to glory.
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Whom have I in heaven? And there is none upon earth that I desire besides thee.
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
My flesh and my heart fails, but God is the strength of my heart and my portion forever.
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
For, lo, those who are far from thee shall perish. Thou have destroyed all those who go a whoring from thee.
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
But it is good for me to draw near to God. I have made the lord Jehovah my refuge, that I may tell of all thy works.