Zsoltárok 73
1 Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
Kun god er Gud imod Israel, imod de rene af Hjertet.
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
Men jeg — nær vare mine Fødder bøjede af Vejen; mine Skridt vare lige ved at glide ud.
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
Thi jeg blev nidkær over Daarerne; jeg maatte se, at det gik de ugudelige vel.
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
Thi der findes intet Baand for dem indtil deres Død, og deres Styrke er vel ved Magt.
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
De have ikke Møje som andre Folk, og de blive ikke plagede som andre Mennesker.
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
Derfor har Hovmod prydet dem som en Kæde, Vold skjuler dem som et Smykke.
7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
Deres Øjne staa ud af Fedme; Hjertets Tanker faa Fremgang.
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
De haane og tale i Ondskab om at øve Vold; fra det høje tale de.
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
De sætte deres Mund i Himmelen, og deres Tunge farer frem paa Jorden.
10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
Derfor vender deres Folk hid, og Vand i fulde Drag uddrikkes af dem.
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
Og de sige: Hvorledes skulde Gud vide det? og er der Kundskab hos den Højeste?
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
Se, disse ere de ugudelige; dog ere de rolige til evig Tid, de forøge deres Gods.
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
Kun forgæves har jeg renset mit Hjerte og toet mine Hænder i Uskyldighed.
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
Og dog blev jeg plaget den ganske Dag, og min Straf var der hver Morgen.
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
Dersom jeg havde sagt: Jeg vil føre saadan Tale; se, da havde jeg handlet troløst imod dine Børns Slægt.
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
Og jeg tænkte efter for at forstaa det; men det var en Kval i mine Øjne,
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
indtil jeg gik ind i Guds Helligdomme og gav Agt paa deres Endeligt.
18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
Kun paa slibrige Steder sætter du dem; du lader dem falde til at ødelægges.
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
Hvorledes ere de i et Øjeblik gaaede til Grunde? de ere omkomne, de have faaet Ende ved Forskrækkelserne.
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
De ere ligesom en Drøm, naar een er opvaagnet; Herre! naar du opvaagner, vil du foragte deres Billede.
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
Da mit Hjerte var bittert, og det stak mig i mine Nyrer,
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
da var jeg ufornuftig og kunde ikke forstaa noget, jeg var som et Dyr for dig.
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Men jeg vil stedse blive hos dig; du holder ved min højre Haand.
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
Du leder mig efter dit Raad, og derefter optager du mig til Ære.
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Hvem har jeg i Himlene? og lige med dig har jeg ikke Lyst til noget paa Jorden.
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
Forsmægter mit Kød og mit Hjerte, saa er Gud mit Hjertes Klippe og min Del evindelig.
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
Thi se, de som holde sig langt borte fra dig, omkomme; du udrydder hver den, som ved Bolen viger af fra dig.
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
Men det er mig godt, at Gud er mig nær; jeg har sat mit Haab paa den Herre, Herre, at jeg kan fortælle alle dine Gerninger.
