Zsoltárok 72
1 Salamoné. Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.
Psalmus, In Salomonem.
2 Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.
Deus iudicium tuum regi da: et iustitiam tuam filio regis: Iudicare populum tuum in iustitia, et pauperes tuos in iudicio.
3 Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.
Suscipiant montes pacem populo: et colles iustitiam.
4 Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót.
Iudicabit pauperes populi, et salvos faciet filios pauperum: et humiliabit calumniatorem.
5 Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre.
Et permanebit cum Sole, et ante Lunam, in generatione et generationem.
6 Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.
Descendet sicut pluvia in vellus: et sicut stillicidia stillantia super terram.
7 Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.
Orietur in diebus eius iustitia, et abundantia pacis: donec auferatur luna.
8 És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig.
Et dominabitur a mari usque ad mare: et a flumine usque ad terminos orbis terrarum.
9 Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.
Coram illo procident Æthiopes: et inimici eius terram lingent.
10 Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.
Reges Tharsis, et insulæ munera offerent: reges Arabum, et Saba dona adducent:
11 Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.
Et adorabunt eum omnes reges terræ: omnes gentes servient ei:
12 Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője.
Quia liberabit pauperem a potente: et pauperem, cui non erat adiutor.
13 Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja;
Parcet pauperi et inopi: et animas pauperum salvas faciet.
14 Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében.
Ex usuris et iniquitate redimet animas eorum: et honorabile nomen eorum coram illo.
15 És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon.
Et vivet, et dabitur ei de auro Arabiæ, et adorabunt de ipso semper: tota die benedicent ei.
16 Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.
Et erit firmamentum in terra in summis montium, superextolletur super Libanum fructus eius: et florebunt de civitate sicut fœnum terræ.
17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják őt.
Sit nomen eius benedictum in sæcula: ante Solem permanet nomen eius. Et benedicentur in ipso omnes tribus terræ: omnes gentes magnificabunt eum.
18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!
Benedictus Dominus Deus Israel, qui facit mirabilia solus:
19 Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!
Et benedictum nomen maiestatis eius in æternum: et replebitur maiestate eius omnis terra: fiat, fiat.
20 Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.
Defecerunt laudes David filii Iesse.
