Zsoltárok 71

1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

Till dig, HERRE, tager jag min tillflykt; låt mig aldrig komma på skam.

2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

Rädda mig och befria mig genom din rättfärdighet; böj ditt öra till mig och fräls mig.

3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.

Var mig en klippa där jag får bo, och dit jag alltid kan fly, du som beskär mig frälsning. Ty du är mitt bergfäste och min borg.

4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!

Min Gud, befria mig ur den ogudaktiges våld, ur den orättfärdiges och förtryckarens hand.

5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!

Ty du är mitt hopp, o Herre, HERRE, du är min förtröstan allt ifrån min ungdom.

6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

Du har varit mitt stöd allt ifrån moderlivet, ja, du har förlöst mig ur min moders liv; dig gäller ständigt mitt lov.

7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.

Jag har blivit såsom ett vidunder för många; men du är min starka tillflykt.

8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.

Låt min mun vara full av ditt lov, hela dagen av din ära.

9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

Förkasta mig icke i min ålderdoms tid, övergiv mig ej, när min kraft försvinner.

10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

Ty mina fiender säga så om mig, och de som vakta på min själ rådslå så med varandra:

11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

"Gud har övergivit honom; förföljen och gripen honom, ty det finnes ingen som räddar."

12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!

Gud, var icke långt ifrån mig; min Gud, skynda till min hjälp.

13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

Må de komma på skam och förgås, som stå emot min själ; må de höljas med smälek och blygd, som söka min ofärd.

14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

Men jag skall alltid hoppas och än mer föröka allt ditt lov.

15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

Min mun skall förtälja din rättfärdighet, hela dagen din frälsning, ty jag känner intet mått därpå.

16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

Jag skall frambära Herrens, HERRENS väldiga gärningar; jag skall prisa din rättfärdighet, ja, din allenast.

17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

Gud, du har undervisat mig allt ifrån min ungdom; och intill nu förkunnar jag dina under.

18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.

Så övergiv mig ej heller, o Gud, i min ålderdom, när jag varder grå, till dess jag får förtälja om din arm för ett annat släkte, om din makt för alla dem som skola komma.

19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

Din rättfärdighet når till himmelen, o Gud. Du som har gjort så stora ting, o Gud, vem är dig lik?

20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.

Du som har låtit oss pröva så mycken nöd och olycka, du skall åter göra oss levande och föra oss upp igen du jordens djup.

21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.

Ja, låt mig växa till alltmer; och trösta mig igen.

22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

Så vill ock jag tacka dig med psaltarspel för din trofasthet, min Gud; jag vill lovsjunga dig till harpa, du Israels Helige.

23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

Mina läppar skola jubla, ty jag vill lovsjunga dig; ja, jubla skall min själ, som du har förlossat.

24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

Och min tunga skall hela dagen tala om din rättfärdighet; ty de som sökte min ofärd hava kommit på skam och måst blygas.