Zsoltárok 71
1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
EN ti, oh Jehová, he esperado; no sea yo confuso para siempre.
2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
Hazme escapar, y líbrame en tu justicia: inclina tu oído y sálvame.
3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
Séme por peña de estancia, adonde recurra yo continuamente: mandado has que yo sea salvo; porque tú eres mi roca, y mi fortaleza.
4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
Dios mío, líbrame de la mano del impío, de la mano del perverso y violento.
5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
Porque tú, oh Señor Jehová, eres mi esperanza: seguridad mía desde mi juventud.
6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
Por ti he sido sustentado desde el vientre: de las entrañas de mi madre tú fuiste el que me sacaste: de ti será siempre mi alabanza.
7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
Como prodigio he sido á muchos; y tú mi refugio fuerte.
8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
Sea llena mi boca de tu alabanza, de tu gloria todo el día.
9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
No me deseches en el tiempo de la vejez; cuando mi fuerza se acabare, no me desampares.
10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
Porque mis enemigos han tratado de mí; y los que acechan mi alma, consultaron juntamente,
11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
Diciendo: Dios lo ha dejado: perseguid y tomadle, porque no hay quien le libre.
12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
Oh Dios, no te alejes de mí: Dios mío, acude presto á mi socorro.
13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
Sean avergonzados, fallezcan los adversarios de mi alma; sean cubiertos de vergüenza y de confusión los que mi mal buscan.
14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
Mas yo siempre esperaré, y añadiré sobre toda tu alabanza.
15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
Mi boca publicará tu justicia y tu salud todo el día, aunque no sé el número [de ellas].
16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
Vendré á las valentías del Señor Jehová: haré memoria de sola tu justicia.
17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
Oh Dios, enseñásteme desde mi mocedad; y hasta ahora he manifestado tus maravillas.
18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
Y aun hasta la vejez y las canas; oh Dios, no me desampares, hasta que denuncie tu brazo á la posteridad, tus valentías á todos los que han de venir.
19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
Y tu justicia, oh Dios, hasta lo excelso; porque has hecho grandes cosas: oh Dios, ¿quién como tú?
20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
Tú, que me has hecho ver muchas angustias y males, volverás á darme vida, y de nuevo me levantarás de los abismos de la tierra.
21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
Aumentarás mi grandeza, y volverás á consolarme.
22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
Asimismo yo te alabaré con instrumento de salterio, oh Dios mío: tu verdad cantaré yo á ti en el arpa, oh Santo de Israel.
23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
Mis labios cantarán cuando á ti salmeare, y mi alma, á la cual redimiste.
24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
Mi lengua hablará también de tu justicia todo el día: por cuanto fueron avergonzados, porque fueron confusos los que mi mal procuraban.
