Zsoltárok 71
1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
Psalmus David, Filiorum Ionadab, et eorum, qui primi captivi ducti sunt. In te Domine speravi, non confundar in aeternum:
2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
in iustitia tua libera me, et eripe me. Inclina ad me aurem tuam, et salva me.
3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
Esto mihi in Deum protectorem, et in locum munitum: ut salvum me facias, Quoniam firmamentum meum, et refugium meum es tu.
4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
Deus meus eripe me de manu peccatoris, et de manu contra legem agentis et iniqui:
5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
Quoniam tu es patientia mea Domine: Domine spes mea a iuventute mea.
6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
In te confirmatus sum ex utero: de ventre matris meae tu es protector meus: In te cantatio mea semper:
7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
tamquam prodigium factus sum multis: et tu adiutor fortis.
8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
Repleatur os meum laude, ut cantem gloriam tuam: tota die magnitudinem tuam.
9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
Ne proiicias me in tempore senectutis: cum defecerit virtus mea, ne derelinquas me.
10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
Quia dixerunt inimici mei mihi: et qui custodiebant animam meam, consilium fecerunt in unum,
11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
Dicentes: Deus dereliquit eum, persequimini, et comprehendite eum: quia non est qui eripiat.
12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
Deus ne elongeris a me: Deus meus in auxilium meum respice.
13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
Confundantur, et deficiant detrahentes animae meae: operiantur confusione, et pudore qui quaerunt mala mihi.
14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
Ego autem semper sperabo: et adiiciam super omnem laudem tuam.
15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
Os meum annunciabit iustitiam tuam: tota die salutare tuum. Quoniam non cognovi litteraturam,
16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
introibo in potentias Domini: Domine, memorabor iustitiae tuae solius.
17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
Deus docuisti me a iuventute mea: et usque nunc pronunciabo mirabilia tua.
18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
Et usque in senectam et senium: Deus ne derelinquas me, Donec annunciem brachium tuum generationi omni, quae ventura est: Potentiam tuam,
19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
et iustitiam tuam Deus usque in altissima, quae fecisti magnalia: Deus quis similis tibi?
20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
Quantas ostendisti mihi tribulationes multas, et malas: et conversus vivificasti me: et de abyssis terrae iterum reduxisti me:
21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
Multiplicasti magnificentiam tuam: et conversus consolatus es me.
22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
Nam et ego confitebor tibi in vasis psalmi veritatem tuam: Deus psallam tibi in cithara, sanctus Israel.
23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
Exultabunt labia mea cum cantavero tibi: et anima mea, quam redemisti.
24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
Sed et lingua mea tota die meditabitur iustitiam tuam: cum confusi et reveriti fuerint qui quaerunt mala mihi.
