Zsoltárok 71
1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
ヱホバよ我なんぢに依頼む ねがはくは何の日までも恥うくることなからしめ給へ
2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
なんぢの義をもて我をたすけ我をまぬかれしめたまへ なんぢの耳をわれに傾けて我をすくひたまへ
3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
ねがはくは汝わがすまひの磐となりたまへ われ恒にそのところに往ことを得ん なんぢ我をすくはんとて勅命をいだしたまへり そは汝はわが磐わが城なり
4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
わが神よあしきものの手より不義残忍なる人のてより 我をまぬかれしめたまへ
5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
主ヱホバよなんぢはわが望なり わが幼少よりの恃なり
6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
われ胎をはなるるより汝にまもられ母の腹にありしときより汝にめぐまれたり 我つねに汝をほめたたへん
7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
我おほくの人にあやしまるるごとき者となれり 然どなんぢはわが堅固なる避所なり
8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
なんぢの頌辭となんぢの頌美とは終日わが口にみちん
9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
わが年老ぬるとき我をすてたまふなかれ わが力おとろふるとき我をはなれたまなかれ
10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
わが仇はわがことを論ら ひわが霊魂をうかがふ者はたがひに議ていふ
11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
神かれを離れたり彼をたすくる者なし かれを追てとらへよと
12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
神よわれに遠ざかりたまふなかれ わが神よとく來りて我をたすけたまへ
13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
わがたましひの敵ははぢ且おとろへ我をそこなはんとするものは謗と辱とにおほはれよ
14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
されど我はたえず望をいだきていやますます汝をほめたたへん
15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
わが口はひねらす汝の義となんぢの救とをかたらん われその數をしらざればなり
16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
われは主ヱホバの大能の事跡をたづさへゆかん われは只なんぢの義のみをかたらん
17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
神よなんぢわれを幼少より教へたまへり われ今にいたるまで汝のくすしき事跡をのべつたへたり
18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
神よねがはくはわれ老て頭髪しろくなるとも我がなんぢの力を次代にのべつたへ なんぢの大能を世にうまれいづる凡のものに宜傅ふるまで我をはなれ給ふなかれ
19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
神よなんぢの義もまた甚たかし なんぢは大なることをなしたまへり 神よたれか汝にひとしき者あらんや
20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
汝われらを多のおもき苦難にあはせたまへり なんぢ再びわれらを活しわれらを地の深所よりあげたまはん
21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
ねがはくは我をいよいよ大ならしめ歸りきたりて我をなぐさめ給へ
22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
わが神よさらばわれ筝をもて汝をほめ なんぢの眞實をほめたたへん イスラエルの聖者よわれ琴をもてなんぢを讃うたはん
23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
われ聖前にうたときわが口唇よろこびなんぢの贖ひたまへるわが霊魂おほいに喜ばん
24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
わが舌もまた終日なんぢの義をかたらん われを害はんとするもの愧惶つればなり
