Zsoltárok 71
1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
In te, o Eterno, io mi confido, fa’ ch’io non sia giammai confuso.
2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
Per la tua giustizia, liberami, fammi scampare! Inchina a me il tuo orecchio, e salvami!
3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
Siimi una ròcca, una dimora ove io possa sempre rifugiarmi! Tu hai prescritto ch’io sia salvato, perché sei la mia rupe e la mia fortezza.
4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
O mio Dio, liberami dalla man dell’empio dalla man del perverso e del violento!
5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
Poiché tu sei la mia speranza, o Signore, o Eterno, la mia fiducia fin dalla mia fanciullezza.
6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
Tu sei stato il mio sostegno fin dal seno materno, sei tu che m’hai tratto dalle viscere di mia madre; tu sei del continuo l’oggetto della mia lode.
7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
Io son per molti come un prodigio, ma tu sei il mio forte ricetto.
8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
Sia la mia bocca ripiena della tua lode, e celebri ogni giorno la tua gloria!
9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
Non rigettarmi al tempo della vecchiezza, non abbandonarmi quando le mie forze declinano.
10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
Perché i miei nemici parlan di me, e quelli che spiano l’anima mia cospirano assieme,
11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
dicendo: Iddio l’ha abbandonato; inseguitelo e prendetelo, perché non c’è alcuno che lo liberi.
12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
O Dio, non allontanarti da me, mio Dio, affrettati in mio aiuto!
13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
Sian confusi, siano consumati gli avversari dell’anima mia, sian coperti d’onta e di vituperio quelli che cercano il mio male!
14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
Ma io spererò del continuo, e a tutte le tue lodi ne aggiungerò delle altre.
15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
La mia bocca racconterà tuttodì la tua giustizia e le tue liberazioni, perché non ne conosco il numero.
16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
Io mi farò innanzi a dir de’ potenti atti del Signore, dell’Eterno; ricorderò la tua giustizia, la tua soltanto.
17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
O Dio, tu m’hai ammaestrato dalla mia fanciullezza, ed io, fino ad ora, ho annunziato le tue maraviglie.
18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
Ed anche quando sia giunto alla vecchiaia ed alla canizie, o Dio, non abbandonarmi, finché non abbia fatto conoscere il tuo braccio a questa generazione, e la tua potenza a quelli che verranno.
19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
Anche la tua giustizia, o Dio, è eccelsa; tu hai fatto cose grandi; o Dio, chi è pari a te?
20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
Tu, che ci hai fatto veder molte e gravi distrette, ci darai di nuovo la vita e ci trarrai di nuovo dagli abissi della terra;
21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
tu accrescerai la mia grandezza, e ti volgerai di nuovo a me per consolarmi.
22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
Io altresì ti celebrerò col saltèro, celebrerò la tua verità, o mio Dio! A te salmeggerò con la cetra, o Santo d’Israele!
23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
Le mie labbra giubileranno, quando salmeggerò a te e l’anima mia pure, che tu hai riscattata.
24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
Anche la mia lingua parlerà tuttodì della tua giustizia, perché sono stati svergognati, sono stati confusi quelli che cercavano il mio male.
