Zsoltárok 71
1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
In te mi rifugio, Signore, ch'io non resti confuso in eterno.
2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
Liberami, difendimi per la tua giustizia, porgimi ascolto e salvami.
3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
Sii per me rupe di difesa, baluardo inaccessibile, poiché tu sei mio rifugio e mia fortezza.
4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
Mio Dio, salvami dalle mani dell'empio, dalle mani dell'iniquo e dell'oppressore.
5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
Sei tu, Signore, la mia speranza, la mia fiducia fin dalla mia giovinezza.
6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
Su di te mi appoggiai fin dal grembo materno, dal seno di mia madre tu sei il mio sostegno; a te la mia lode senza fine.
7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
Sono parso a molti quasi un prodigio: eri tu il mio rifugio sicuro.
8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
Della tua lode è piena la mia bocca, della tua gloria, tutto il giorno.
9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
Non mi respingere nel tempo della vecchiaia, non abbandonarmi quando declinano le mie forze.
10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
Contro di me parlano i miei nemici, coloro che mi spiano congiurano insieme:
11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
«Dio lo ha abbandonato, inseguitelo, prendetelo, perché non ha chi lo liberi».
12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
O Dio, non stare lontano: Dio mio, vieni presto ad aiutarmi.
13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
Siano confusi e annientati quanti mi accusano, siano coperti d'infamia e di vergogna quanti cercano la mia sventura.
14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
Io, invece, non cesso di sperare, moltiplicherò le tue lodi.
15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
La mia bocca annunzierà la tua giustizia, proclamerà sempre la tua salvezza, che non so misurare.
16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
Dirò le meraviglie del Signore, ricorderò che tu solo sei giusto.
17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
Tu mi hai istruito, o Dio, fin dalla giovinezza e ancora oggi proclamo i tuoi prodigi.
18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
E ora, nella vecchiaia e nella canizie, Dio, non abbandonarmi, finché io annunzi la tua potenza, a tutte le generazioni le tue meraviglie.
19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
La tua giustizia, Dio, è alta come il cielo, tu hai fatto cose grandi: chi è come te, o Dio?
20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
Mi hai fatto provare molte angosce e sventure: mi darai ancora vita, mi farai risalire dagli abissi della terra,
21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
accrescerai la mia grandezza e tornerai a consolarmi.
22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
Allora ti renderò grazie sull'arpa, per la tua fedeltà, o mio Dio; ti canterò sulla cetra, o santo d'Israele.
23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
Cantando le tue lodi, esulteranno le mie labbra e la mia vita, che tu hai riscattato.
24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
Anche la mia lingua tutto il giorno proclamerà la tua giustizia, quando saranno confusi e umiliati quelli che cercano la mia rovina.
