Zsoltárok 71
1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
HERR, ich traue auf dich; laß mich nimmermehr zuschanden werden!
2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
Errette mich durch deine Gerechtigkeit und hilf mir aus; neige deine Ohren zu mir und hilf mir!
3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
Sei mir ein starker Hort, dahin ich immer fliehen möge, der du zugesagt hast, mir zu helfen; denn du bist mein Fels und meine Burg.
4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
Mein Gott, hilf mir aus der Hand des Gottlosen, aus der Hand des Ungerechten und Tyrannen.
5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
Denn du bist meine Zuversicht, HERR HERR, meine Hoffnung von meiner Jugend an.
6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
Auf dich habe ich mich verlassen von Mutterleibe an; du hast mich aus meiner Mutter Leibe gezogen. Mein Ruhm ist immer von dir.
7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
Ich bin vor vielen wie ein Wunder; aber du bist meine starke Zuversicht.
8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
Laß meinen Mund deines Ruhmes und deines Preises voll sein täglich.
9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
Verwirf mich nicht in meinem Alter; verlaß mich nicht, wenn ich schwach werde.
10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
Denn meine Feinde reden wider mich, und die auf meine Seele halten, beraten sich miteinander
11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
und sprechen: Gott hat ihn verlassen; jaget nach und ergreifet ihn, denn da ist kein Erretter!
12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
Gott, sei nicht ferne von mir; mein Gott, eile mir zu helfen!
13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
Schämen müssen sich und umkommen, die meiner Seele wider sind; mit Schande und Hohn müssen sie überschüttet werden, die mein Unglück suchen.
14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
Ich aber will immer harren und will immer deines Ruhmes mehr machen.
15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
Mein Mund soll verkündigen deine Gerechtigkeit, täglich dein Heil, die ich nicht alle zählen kann.
16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
Ich gehe einher in der Kraft des HERRN HERRN; ich preise deine Gerechtigkeit allein.
17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
Gott, du hast mich von Jugend auf gelehret; darum verkündige ich deine Wunder.
18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
Auch verlaß mich nicht, Gott, im Alter, wenn ich grau werde, bis ich deinen Arm verkündige Kindeskindern und deine Kraft allen, die noch kommen sollen.
19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
Gott, deine Gerechtigkeit ist hoch, der du große Dinge tust. Gott, wer ist dir gleich?
20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
Denn du lässest mich erfahren viel und große Angst und machst mich wieder lebendig und holest mich wieder aus der Tiefe der Erde herauf.
21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
Du machst mich sehr groß und tröstest mich wieder.
22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
So danke ich auch dir mit Psalterspiel für deine Treue, mein Gott; ich lobsinge dir auf der Harfe, du Heiliger in Israel.
23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
Meine Lippen und meine Seele, die du erlöset hast, sind fröhlich und lobsingen dir.
24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
Auch dichtet meine Zunge täglich von deiner Gerechtigkeit. Denn schämen müssen sich und zuschanden werden, die mein Unglück suchen.
