Zsoltárok 71
1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
In thee, O Yahweh, have I sought refuge, May I not be ashamed unto times age-abiding:
2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
In thy righteousness, wilt thou rescue me, and deliver me, Incline unto me thine ear, and save me:
3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
Be thou unto me, a Rock to dwell in, a Place of Security, To save me, For, my mountain crag and my stronghold, thou art.
4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
Oh my God, deliver me, From the hand of the lawless one, From the clutch of the perverse and ruthless one;
5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
For, thou, art my hope, My Lord, Yahweh, My confidence from my youthful days:
6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
Upon thee, have I stayed myself from birth, Thou art he that severed me, from the body of my mother, Of thee, shall be my praise—continually.
7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
A very wonder, have I been unto many, Seeing that, thou, hast been my strong refuge,
8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
My mouth shall be filled with, thy praise, All the day, with thy splendour.
9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
Do not cast me off in the time of old age, When my vigour faileth, do not forsake me;
10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
For mine enemies have spoken of me, And, they who watch for my life, have taken counsel together;
11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
Saying, God, hath forsaken him, Pursue and take him, For there is none to rescue.
12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
O God, be not far from me, O my God, to help me, make haste!
13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
Let them be ashamed—be consumed, Who are assailing my life, —Let them be covered with reproach and confusion, Who are seeking my hurt.
14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
But, I, continually will hope, And will add to all thy praise;
15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
My mouth, shall relate thy righteousness, All the day, thy deliverance, For I know not the numbers.
16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
I will enter into the mighty doings of My Lord—Yahweh, I will make mention of thy righteousness—thine alone.
17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
O God, thou hast taught me from my youthful days, And, hitherto, have I been wont to tell of thy wonders;
18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
Even now, therefore, that I am old and grayheaded, O God, do not forsake me, —Until I tell of thine arm unto a [new] generation, Unto every one that is to come, thy might;
19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
And, as for thy righteousness, O God, up on high, Wherein thou hast wrought great things, O God! who is like unto thee?
20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
Thou who hast let us see many distresses and misfortunes, Wilt again bring us to life, And, out of the resounding depths of the earth, wilt again raise us up;
21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
Thou wilt increase my greatness, And, on every side, wilt comfort me.
22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
I also, will praise thee by the aid of a harp, Thy faithfulness, O my God, —I will make music unto thee with a lyre, Thou holy one of Israel;
23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
My lips shall make a joyful noise, When I make music unto thee, And my soul which thou hast ransomed;
24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
Even my tongue, all the day, shall softly utter thy righteousness, For they have turned pale—for they have blushed, Who were seeking my hurt.
