Zsoltárok 71

1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

HERRE, jeg lider paa dig, lad mig aldrig i evighed skuffes.

2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

Frels mig og udfri mig i din Retfærdighed, du bøje dit Øre til mig;

3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.

red mig og vær mig en Tilflugtsklippe, en Klippeborg til min Frelse; thi du er min Klippe og Borg!

4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!

Min Gud, fri mig ud af gudløses Haand, af Niddings og Voldsmands Kløer;

5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!

thi du er mit Haab, o Herre! Fra min Ungdom var HERREN min Tillid;

6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

fra Moders Skød har jeg støttet mig til dig, min Forsørger var du fra Moders Liv, dig gælder altid min Lovsang.

7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.

For mange staar jeg som mærket af Gud, men du er min stærke Tilflugt;

8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.

min Mund er fuld af din Lovsang, af din Ære Dagen lang.

9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

Forkast mig ikke i Alderdommens Tid og svigt mig ikke, nu Kraften svinder;

10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

thi mine Fjender taler om mig, de, der lurer paa min Sjæl, holder Raad:

11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

»Gud har svigtet ham! Efter ham! Grib ham, thi ingen frelser!«

12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!

Gud, hold dig ikke borte fra mig, il mig til Hjælp, min Gud;

13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

lad dem blive til Skam og Skændsel, dem, der staar mig imod, lad dem hylles i Spot og Spe, dem, der vil mig ondt!

14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

Men jeg, jeg vil altid haabe, blive ved at istemme din Pris;

15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

min Mund skal vidne om din Retfærd, om din Frelse Dagen lang; thi jeg kender ej Ende derpaa.

16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

Jeg vil minde om den Herre HERRENS Vælde, lovsynge din Retfærd, kun den alene.

17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

Gud, du har vejledt mig fra min Ungdom af, dine Undere har jeg forkyndt til nu.

18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.

Indtil Alderdommens Tid og de graanende Haar svigte du mig ikke, o Gud. End skal jeg prise din Arm for alle kommende Slægter.

19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

Din Vælde og din Retfærdighed naar til Himlen, o Gud; du, som øvede store Ting, hvo er din Lige, Gud?

20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.

Du, som lod os skue mangefold Trængsel og Nød, du kalder os atter til Live og drager os atter af Jordens Dyb;

21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.

du vil øge min Storhed og atter trøste mig.

22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

Til Gengæld vil jeg til Harpespil prise din Trofasthed, min Gud, lege paa Citer for dig, du Israels Hellige;

23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

juble skal mine Læber — ja, jeg vil lovsynge dig — og min Sjæl, som du udløste;

24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

ogsaa min Tunge skal Dagen igennem forkynde din Retfærd, thi Skam og Skændsel faar de, som vil mig ilde.