Zsoltárok 71
1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
Diha kanimo, Yahweh, magdangop ako; ayaw gayod itugot nga mabutang ako sa kaulawan.
2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
Luwasa ako ug himoa akong luwas sa imong pagkamatarong; ikiling ang imong igdulungog nganhi kanako ug luwasa ako.
3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
Mahimo kang bato nga akong kadangpan diin kanunay kong adtoan; gihatag mo ang pagmando sa pagluwas kanako, kay ikaw ang akong bato ug akong salipdanan.
4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
Luwasa ako, akong Dios, gikan sa kamot sa mga daotan, gikan sa kamot sa mga dili matarong ug mapintas.
5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
Tungod kay ikaw ang akong paglaom, Yahweh nga Ginoo. Nagsalig ako kanimo sukad pa sa akong pagkabata.
6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
Pinaagi kanimo giamoma ako gikan sa tagoangkan; ikaw mao siya nga nagkuha kanako gikan sa tagoangkan sa akong inahan; ang akong pagdayeg kanunay lang nga mahitungod kanimo.
7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
Ako ang panag-ingnan sa daghang katawhan; ikaw ang akong lig-ong dalangpanan.
8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
Ang akong baba mapuno sa pagdayeg kanimo, sa tanang mga adlaw uban sa imong kadungganan.
9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
Ayaw ako isalikway sa takna sa akong katigulangon; ayaw ako biyai sa dihang wala na akoy kusog.
10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
Tungod kay ang akong mga kaaway naghisgot mahitungod kanako; kadtong nagalantaw sa akong kinabuhi nagkahiusa sa paglaraw.
11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
Miingon (sila) “Gipasagdan na siya sa Dios; gukdon ug patyon nato siya, kay wala nay moluwas kaniya.”
12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
Dios, ayaw pagpahilayo gikan kanako; akong Dios, pagdali ug tabangi ako.
13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
Mabutang unta (sila) sa kaulawan ug magun-ob, kadtong nagbatok sa akong kinabuhi; matabonan unta (sila) sa mga pagtamay ug kaulawan, kadtong nagtinguha sa pagpasakit kanako.
14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
Apan kanunay akong molaom kanimo ug modayeg kanimo sa makadaghan.
15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
Ang akong baba mosulti mahitungod sa imong pagkamatarong ug sa imong kaluwasan sa tanang adlaw, bisan dili ko kini masabtan.
16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
Moabot ako uban sa makagagahom nga mga buhat ni Yahweh nga Ginoo; isulti ko ang imong pagkamatarong, kanimo lang.
17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
O Dios, gitudloan mo ako sukad pa sa akong pagkabatan-on; bisan karon akong gimantala ang imong mga kahibulongang gibuhat.
18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
Sa pagkatinuod, bisan sa dihang ako matigulang ug ubanon na, Dios, ayaw ako pasagdi, samtang akong ginamantala ang imong kusog ngadto sa mosunod nga mga kaliwatan, ang imong gahom ngadto sa tanan nga moabot.
19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
Ang imong pagkamatarong man usab, Dios, hataas kaayo; ikaw nga nagbuhat sa dagkong mga butang, O Dios, kinsa man ang sama kanimo?
20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
Ikaw nga nagpakita kanamo sa daghang makalilisang nga mga kalisdanan maoy modasig kanamo pag-usab ug mobangon kanamo pag-usab gikan sa kinahiladman sa yuta.
21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
Hinaot nga imong dugangan ang akong kadungganan; balik pag-usab ug hupaya ako.
22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
Magpasalamat usab ako kanimo dinuyogan sa alpa alang sa imong pagkamasaligan, akong Dios; magaawit ako kanimo sa mga pagdayeg dinuyogan sa alpa, Balaan sa Israel.
23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
Ang akong mga ngabil magasinggit sa kalipay sa dihang mag-awit ako ug mga pagdayeg alang kanimo—bisan ang akong kalag, nga imong giluwas.
24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
Ang akong dila magalitok usab mahitungod sa imong pagkamatarong sa tanang adlaw; tungod kay napaulawan ug nagkaguliyang (sila) kadtong nagtinguha sa pagpasakit kanako.
