< Zsoltárok 70 >

1 Az éneklőmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre. Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!
Ki he Takimuʻa, ko e Saame ʻa Tevita, ko e fakamanatu. ‌ʻE ʻOtua, ke ke fakamoʻui au; ʻE Sihova, ke ke fai vave ke tokoni au.
2 Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, a kik bajomat kivánják.
Tuku ke mā mo puputuʻu ʻakinautolu ʻoku kumi hoku laumālie: tuku ke fakafoki kimui, mo fakamaveuveu, ʻakinautolu ʻoku holi ke u kovi.
3 Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
Tuku ke foki kimui ʻakinautolu, ko e totongi ʻo ʻenau kovi, ʻakinautolu ʻoku pehē, Ha ha.
4 Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!
Tuku ke fiefia mo nekeneka ʻiate koe ʻakinautolu kotoa pē ʻoku kumi kiate koe: tuku ke lea pehē maʻuaipē ʻakinautolu ʻoku ʻofa ki hoʻo fakamoʻui, “Ke ongoongolelei ʻae ʻOtua.”
5 Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél!
Ka ko au ʻoku ou masiva mo paea: ʻE ʻOtua, ke ke haʻu vave kiate au: ko koe ko hoku tokoni mo hoku fakamoʻui; ʻE Sihova, ʻoua naʻa ke tatali.

< Zsoltárok 70 >