Zsoltárok 70

1 Az éneklőmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre. Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!

En mémoire de ce que le Seigneur l’avait sauvé. Ô Dieu, songez à me secourir; Seigneur, hâtez-vous de me venir en aide.

2 Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, a kik bajomat kivánják.

Qu’ils soient confondus, et qu’ils soient couverts de honte, ceux qui cherchent mon âme.

3 Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

Qu’ils retournent en arrière et qu’ils rougissent, ceux qui me veulent des maux. Qu’ils s’en retournent aussitôt en rougissant, ceux qui me disent: Triomphe, triomphe!

4 Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!

Mais qu’ils se livrent à des transports de joie et qu’ils exultent d’allégresse, tous ceux qui vous cherchent, et qu’ils disent sans cesse: Que le Seigneur soit glorifié, ceux qui aiment votre salut.

5 Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél!

Pour moi je suis indigent et pauvre; Dieu, aidez-moi. C’est vous qui êtes mon aide et mon libérateur; Seigneur, ne tardez pas.