Zsoltárok 70

1 Az éneklőmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre. Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!

Unto the end. A Psalm of David, in remembrance that the Lord had saved him. O God, reach out to help me. O Lord, hasten to assist me.

2 Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, a kik bajomat kivánják.

May those who seek my soul be confounded and awed.

3 Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

May those who wish evils upon me be turned back and blush with shame. May they be turned away immediately, blushing with shame, who say to me: “Well, well.”

4 Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!

Let all who seek you exult and rejoice in you, and let those who love your salvation forever say: “The Lord be magnified.”

5 Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél!

I am truly destitute and poor. O God, assist me. You are my helper and my deliverer. O Lord, do not delay.