Zsoltárok 69

1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

För sångmästaren, efter »Liljor»; av David.

2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

Fräls mig, Gud; ty vattnen tränga mig inpå livet.

3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

Jag har sjunkit ned i djup dy, där ingen botten är; jag har kommit i djupa vatten, och svallet vill fördränka mig.

4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

Jag har ropat mig trött, min strupe är förtorkad; mina ögon försmäkta av förbidan efter min Gud.

5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

Flera än håren på mitt huvud äro de som hata mig utan sak; många äro de som vilja förgöra mig, de som äro mina fiender utan skäl; vad jag icke har rövat, det måste jag gälda.

6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

Du, o Gud, känner min dårskap, och mina skulder äro icke förborgade för dig.

7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.

Låt icke i mig dem komma på skam, som förbida dig, Herre, HERRE Sebaot; Låt icke i mig dem varda till blygd, som söka dig, du Israels Gud.

8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

Ty för din skull bär jag smälek, för din skull höljer blygsel mitt ansikte;

9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

främmande har jag blivit för mina bröder och en främling för min moders barn.

10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.

Ty nitälskan för ditt hus har förtärt mig, och dina smädares smädelser hava fallit över mig.

11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

Jag grät, ja, min själ grät under fasta, men det blev mig till smälek.

12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

Jag klädde mig i sorgdräkt, men jag blev för dem ett ordspråk.

13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

Om mig tassla de, när de sitta i porten; i dryckeslag göra de visor om mig.

14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

Men jag kommer med min bön till dig, HERRE, i behaglig tid, genom din stora nåd, o Gud; svara mig i din frälsande trofasthet.

15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

Rädda mig ur dyn, så att jag icke sjunker ned; låt mig bliva räddad från dem som hata mig och från de djupa vattnen.

16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

Låt icke vattensvallet fördränka mig eller djupet uppsluka mig; och låt ej graven tillsluta sitt gap över mig.

17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

Svara mig, HERRE, ty god är din nåd; vänd dig till mig efter din stora barmhärtighet.

18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

Fördölj icke ditt ansikte för din tjänare, ty jag är i nöd; skynda att svara mig.

19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Kom till min själ och förlossa henne; befria mig för mina fienders skull.

20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

Du känner min smälek, min skam och blygd; du ser alla mina ovänner.

21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

Smälek har krossat mitt hjärta, så att jag är vanmäktig; jag väntade på medlidande, men där var intet, och på tröstare, men jag fann ingen.

22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

De gåvo mig galla att äta, och ättika att dricka, i min törst.

23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

Må deras bord framför dem bliva till en snara och till ett giller, bäst de gå där säkra;

24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

må deras ögon förmörkas, så att de icke se; gör deras länder vacklande alltid.

25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

Gjut ut över dem din ogunst, och låt din vredes glöd hinna upp dem.

26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

Deras gård blive öde, ingen må finnas, som bor i deras hyddor,

27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

eftersom de förfölja dem som du själv har slagit och orda om huru de plågas, som du har stungit.

28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

Låt dem gå från missgärning till missgärning, och låt dem icke komma till din rättfärdighet.

29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

Må de utplånas ur de levandes bok och icke varda uppskrivna bland de rättfärdiga.

30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

Men mig som är betryckt och plågad, mig skall din frälsning, o Gud, beskydda.

31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

Jag vill lova Guds namn med sång och upphöja honom med tacksägelse.

32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

Det skall behaga HERREN bättre än någon tjur, något offerdjur med horn och klövar.

33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

När de ödmjuka se det, skola de glädja sig; I som söken Gud, edra hjärtan skola leva.

34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

Ty HERREN lyssnar till de fattiga och föraktar icke sina fångna.

35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.

Honom love himmelen och jorden, havet och allt vad som rör sig däri.

36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.

Ty Gud skall frälsa Sion, han skall bygga upp Juda städer; man skall bo i dem och besitta landet. Hans tjänares barn skola få det till arvedel, och de som älska hans namn skola bo däri.