Zsoltárok 69

1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

Sálvame, o! Dios, porque las aguas han entrado hasta el alma.

2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

Estoy zabullido en cieno profundo, que no hay pie; soy venido en profundos de aguas, y la corriente me ha anegado.

3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

He trabajado llamando; mi garganta se ha enronquecido; han desfallecido mis ojos de esperar a mi Dios.

4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

Hánse aumentado más que los cabellos de mi cabeza los que me aborrecen sin causa; hánse fortalecido mis enemigos, los que me destruyen sin porqué: lo que no hurté, entonces lo volví.

5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

Dios, tú sabes mi insensatez; y mis delitos no te son ocultos.

6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

No sean avergonzados por mí, los que te esperan, Señor Jehová de los ejércitos; no sean confusos por mí los que te buscan, o! Dios de Israel.

7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.

Porque por ti he sufrido vergüenza; confusión ha cubierto mi rostro.

8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

He sido extrañado de mis hermanos, y extraño a los hijos de mi madre.

9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

Porque el zelo de tu casa me comió, y los denuestos de los que te denuestan, cayeron sobre mí.

10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.

Y lloré con ayuno de mi alma, y esto me ha sido por afrenta.

11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

Y puse saco por mi vestido, y fui a ellos por proverbio.

12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

Hablaban contra mí los que se sentaban a la puerta, y en las canciones de los bebedores de sidra.

13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

Y yo enderazaba mi oración a ti, o! Jehová, al tiempo de la buena voluntad: o! Dios, por la multitud de tu misericordia óyeme, por la verdad de tu salud.

14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

Escápame del lodo, y no sea yo anegado; y sea yo librado de los que me aborrecen, y de los profundos de las aguas.

15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

No me anegue el ímpetu de las aguas, ni me suerba la hondura, ni el pozo cierre sobre mí su boca.

16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

Oyeme, Jehová; porque benigna es tu misericordia: conforme a la multitud de tus miseraciones mira por mí.

17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

Y no escondas tu rostro de tu siervo; porque estoy angustiado; apresúrate, óyeme.

18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

Acércate a mi alma, redímela: por causa de mis enemigos líbrame.

19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Tú sabes mi afrenta, y mi confusión, y mi vergüenza; delante de ti están todos mis enemigos.

20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

La afrenta ha quebrantado mi corazón; y he tenido dolor; y he esperado quien se compadeciese de mí, y no lo hubo, y consoladores, y no hallé.

21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

Y pusieron en mi comida hiel; y en mi sed me dieron a beber vinagre.

22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

Sea su mesa delante de ellos por lazo; y lo que es por paces, les sea por tropezón.

23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

Sean oscurecidos sus ojos para ver; y haz siempre titubear sus lomos.

24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

Derrama sobre ellos tu ira, y el furor de tu enojo les comprenda.

25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

Sea su palacio asolado; en sus tiendas no haya morador.

26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

Porque persiguieron al que tú heriste: y cuentan del dolor de los que tú mataste.

27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

Pon maldad sobre su maldad, y no entren en tu justicia.

28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

Sean raídos del libro de los vivientes: y no sean escritos con los justos.

29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

Y yo afligido, y dolorido: tu salud, o! Dios, me defenderá.

30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

Yo alabaré el nombre de Dios con canción; y magnificarle he con alabanza.

31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

Y agradará a Jehová más que buey, y becerro, que echa cuernos y uñas.

32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

Verán los humildes, y regocijarse han: buscád a Dios, y vivirá vuestro corazón.

33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

Porque Jehová oye a los menesterosos, y no menosprecia a sus prisioneros.

34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

Alábenle los cielos y la tierra, las mares y todo lo que se mueve en ellas.

35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.

Porque Dios guardará a Sión, y reedificará las ciudades de Judá, y habitarán allí, y heredarla han.

36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.

Y la simiente de sus siervos la heredará; y los que aman su nombre habitarán en ella.