Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Sálvame, oh ʼElohim, porque las aguas amenazan mi vida.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Estoy hundido en lodo profundo, Y no hay donde asentar pie. Entré en aguas profundas, Y un diluvio me inunda.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Estoy cansado de llamar. Mi garganta enronqueció. Mis ojos desfallecen mientras espero a mi ʼElohim.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Aumentaron más que los cabellos de mi cabeza los que me odian sin causa. Son fuertes los que quieren destruirme. Se declararon enemigos míos sin causa. Y tengo que pagar lo que no robé.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Oh ʼElohim, Tú conoces mi insensatez. Mis pecados no te son ocultos.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
No sean avergonzados por mi causa los que en Ti esperan, Oh ʼAdonay Yavé de las huestes. No sean avergonzados por mi causa los que te buscan, Oh ʼAdonay Yavé de las huestes. Que los que te buscan no sean deshonrados por mí, Oh ʼElohim de Israel.
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Porque por tu causa he sufrido afrenta. Vergüenza cubrió mi semblante.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Me volví extraño para mis hermanos, Y extranjero para los hijos de mi madre.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Porque el celo de tu Casa me consume, Y las ofensas de los que te reprochan Cayeron sobre mí.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Me afligí a mí mismo con ayuno. Y esto fue mi afrenta.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Usé tela áspera como ropa, Y fui para ellos un refrán.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Los que se sientan en la puerta murmuran contra mí, Y soy el canto de los borrachos.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Pero yo elevo mi oración a Ti, oh Yavé, en el tiempo aceptable. Oh ʼElohim, por la grandeza de tu misericordia, Respóndeme con la verdad de tu salvación.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Sácame del lodo, Y no dejes que me hunda. Que yo sea librado de los que me aborrecen Y de las aguas profundas.
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Que no me ahogue el diluvio de agua, Ni me sorba el abismo, Ni la fosa cierre sobre mí su boca.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Respóndeme, oh Yavé, Porque tu misericordia es buena. Vuélvete a mí conforme a la grandeza de tu misericordia.
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
No escondas tu rostro de tu esclavo, Porque estoy en angustia. Respóndeme prontamente.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Acércate a mi vida y redímela. Rescátame a causa de mis enemigos.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Tú conoces mi afrenta, mi vergüenza y mi oprobio. Delante de Ti están todos mis adversarios.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
La afrenta quebrantó mi corazón, Y estoy enfermo. Busqué compasión, y no hubo, Y consoladores, pero ninguno hallé.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Me dieron además hiel como alimento, Y en mi sed me dieron a beber vinagre.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Vuélvase su mesa delante de ellos una trampa. Y cuando ellos estén seguros en paz, Se convierta en trampa para ellos.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Sean oscurecidos sus ojos para que no vean, Y que sus cinturas tiemblen continuamente.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Derrama tu indignación sobre ellos, Y alcánzalos con tu ardiente furor.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Sea su campamento desolado, Que nadie viva en sus tiendas.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Porque persiguen al que Tú mismo mataste, Y comentan el dolor de los que Tú heriste.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Añade iniquidad a su iniquidad, Y no entren ellos en tu justicia.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Sean borrados del rollo de la vida, Y no sean inscritos con los justos.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Pero yo estoy afligido y adolorido. Que tu salvación me ponga en alto, oh ʼElohim.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Yo alabaré el Nombre de ʼElohim con canto, Y lo exaltaré con acción de gracias.
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Y agradará a Yavé más que el sacrificio de un buey, O un novillo con cuernos y pezuñas.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Lo ven los humildes y se alegran. Ustedes, los que buscan a ʼElohim, Que reviva su corazón.
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Porque Yavé oye a los menesterosos, Y no desprecia a sus prisioneros.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
¡Alábenlo los cielos y la tierra, Los mares, y todo lo que se mueve en ellos!
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Porque ʼElohim salvará a Sion, Y edificará las ciudades de Judá Para que vivan allí y las posean.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
Los descendientes de tus esclavos la heredan, Y los que aman tu Nombre habitarán en ella.
