< Zsoltárok 69 >

1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Para el músico jefe. Con la melodía de “Lirios”. Por David. Sálvame, Dios, ¡porque las aguas me han llegado al cuello!
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Me hundo en el fango profundo, donde no hay punto de apoyo. He llegado a aguas profundas, donde las inundaciones me desbordan.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Estoy cansado de mi llanto. Tengo la garganta seca. Mis ojos fallan buscando a mi Dios.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Los que me odian sin causa son más que los cabellos de mi cabeza. Los que quieren cortarme, siendo mis enemigos injustamente, son poderosos. Tengo que restaurar lo que no me he llevado.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Dios, tú conoces mi insensatez. Mis pecados no están ocultos para ti.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
No permitas que se avergüencen por mí los que te esperan, Señor Yahvé de los Ejércitos. No permitas que los que te buscan sean deshonrados por mí, Dios de Israel.
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Porque por tu causa, he soportado el reproche. La vergüenza ha cubierto mi cara.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
Me he convertido en un extraño para mis hermanos, un extranjero para los hijos de mi madre.
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Porque el celo de tu casa me consume. Los reproches de los que te reprochan han caído sobre mí.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Cuando lloré y ayuné, que fue a mi reproche.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Cuando hice de la arpillera mi vestimenta, Me convertí en un sinónimo para ellos.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Los que se sientan en la puerta hablan de mí. Soy la canción de los borrachos.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Pero en cuanto a mí, mi oración es para ti, Yahvé, en un tiempo aceptable. Dios, en la abundancia de tu amorosa bondad, respóndeme en la verdad de tu salvación.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Sácame del fango y no dejes que me hunda. Libérame de los que me odian, y de las aguas profundas.
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
No dejes que las aguas de la inundación me arrollen, ni dejar que las profundidades me traguen. No dejes que la fosa me cierre la boca.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Respóndeme, Yahvé, porque tu bondad es buena. Según la multitud de tus tiernas misericordias, vuélvete hacia mí.
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
No ocultes tu rostro a tu siervo, porque estoy en apuros. ¡Respóndeme rápido!
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Acércate a mi alma y redímela. Rescátame por mis enemigos.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Tú conoces mi oprobio, mi vergüenza y mi deshonra. Mis adversarios están todos ante ti.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Los reproches han quebrantado mi corazón, y estoy lleno de tristeza. Busqué a alguien que se apiadara, pero no había ninguno; para los consoladores, pero no encontré ninguno.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
También me dieron veneno para mi comida. En mi sed, me dieron a beber vinagre.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Que su mesa ante ellos se convierta en una trampa. Que se convierta en una retribución y una trampa.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Que se les oscurezcan los ojos para que no puedan ver. Que sus espaldas estén continuamente dobladas.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Derrama tu indignación sobre ellos. Deja que la ferocidad de tu ira los alcance.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Que su morada quede desolada. Que nadie habite en sus tiendas.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Porque persiguen al que tú has herido. Cuentan el dolor de aquellos a los que has herido.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Acusarles de un crimen tras otro. No permitas que entren en tu justicia.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Que sean borrados del libro de la vida, y no ser escrito con los justos.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Pero tengo dolor y angustia. Que tu salvación, Dios, me proteja.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Alabaré el nombre de Dios con un canto, y lo engrandecerá con acción de gracias.
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
Esto complacerá más a Yahvé que un buey, o un toro que tiene cuernos y pezuñas.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Los humildes lo han visto y se alegran. Tú que buscas a Dios, deja que tu corazón viva.
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Porque Yahvé escucha a los necesitados, y no desprecia a su pueblo cautivo.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Que el cielo y la tierra lo alaben; ¡los mares, y todo lo que se mueve en ellos!
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Porque Dios salvará a Sión y construirá las ciudades de Judá. Se establecerán allí y serán los dueños.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
También los hijos de sus siervos la heredarán. Los que aman su nombre habitarán en él.

< Zsoltárok 69 >