Zsoltárok 69
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Al maestro de coro. Por el tono de “Los lirios”. De David. ¡Sálvame, oh Dios! porque las aguas me han llegado al cuello.
2 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Estoy sumergido en lo hondo del fango, y no hay donde hacer pie; he caído en aguas profundas y me arrastra la corriente.
3 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Me he cansado de llamar, mi garganta ha enronquecido, han desfallecido mis ojos esperando a mi Dios.
4 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Más que los cabellos de mi cabeza son los que sin causa me odian. Son demasiado poderosos para mis fuerzas los que injustamente me hostilizan, y tengo que devolver lo que no he robado.
5 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
Tú, oh Dios, conoces mi insensatez y mis pecados no te están ocultos.
6 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
No sean confundidos por mi causa los que esperan en Ti, oh Señor, Yahvé de los ejércitos. Que no se avergüencen de mí quienes te buscan, oh Dios de Israel.
7 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
Es por tu causa si he sufrido oprobio y mi rostro se ha cubierto de confusión.
8 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
He venido a ser un extraño para mis hermanos; los hijos de mi madre no me conocen,
9 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
porque me devora el celo de tu casa, y los baldones de los que te ultrajan cayeron sobre mí.
10 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Me afligí con ayuno, y se me convirtió en vituperio.
11 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Me vestí de cilicio, y vine a ser la fábula de ellos.
12 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Murmuran contra mí los que se sientan a la puerta, y los bebedores me hacen coplas.
13 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
Mas yo dirijo a Ti mi oración, oh Yahvé, en tiempo favorable, oh Dios, escúchame según la grandeza de tu bondad, según la fidelidad de tu socorro.
14 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
Sácame del lodo, no sea que me sumerja. Líbrame de los que me odian y de la hondura de las aguas.
15 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
No me arrastre la corriente de las aguas, ni me trague el abismo, ni el pozo cierre sobre mí su boca.
16 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
Escúchame, Yahvé, porque tu gracia es benigna; mírame con la abundancia de tu misericordia;
17 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
no escondas tu rostro a tu siervo, escúchame pronto porque estoy en angustias.
18 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Acércate a mi alma y rescátala; por causa de mis enemigos, líbrame.
19 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Bien conoces Tú mi afrenta, mi confusión y mi ignominia; a tu vista están todos los que me atribulan.
20 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
El oprobio me ha quebrantado el corazón y titubeo; esperé que alguien se compadeciera de mí, y no lo hubo; y que alguno me consolara, mas no le hallé.
21 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Por comida me ofrecieron hiel; y para mi sed me dieron a beber vinagre.
22 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Conviértaseles su mesa en lazo y su holocausto en tropiezo.
23 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Obscurézcanse sus ojos para que no vean; y encorva siempre sus espaldas.
24 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
Vierte sobre ellos tu indignación, y alcánceles el ardor de tu ira.
25 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
Devastada quede su casa, y no haya quien habite en sus tiendas.
26 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Por cuanto persiguieron a aquel que Tú heriste, aumentaron el dolor de aquel que Tú llagaste.
27 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Añádeles iniquidad a su iniquidad, y no acierten con tu justicia.
28 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
Sean borrados del libro de la vida, y no estén escritos con los justos.
29 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Yo soy miserable y doliente, mas tu auxilio, oh Dios, me defenderá.
30 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
Alabaré el nombre de Dios en un cántico, le ensalzaré en un himno de gratitud;
31 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
y agradará a Yahvé más que un toro, más que un novillo con sus cuernos y pezuñas.
32 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
Vedlo, oh humildes, y alegraos, y reviva el corazón de los que buscáis a Dios.
33 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
Porque Yahvé escucha a los pobres, y no desprecia a sus cautivos.
34 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Alábenlo los cielos y la tierra, los mares y cuanto en ellos se mueve.
35 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Porque Dios salvará a Sión, y reedificará las ciudades de Judá; y habitarán allí, y tomarán posesión de ella.
36 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
La heredarán los descendientes de sus siervos, y morarán en ella los que aman su Nombre.
